Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kabdebó Lóránt: Találkozás. A sorssá vált Juhász Gyula Szabó Lőrincz költészetében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
elemeit, hogy ezekbol a viszonyitasok kiilonbozo erotereit allitsa eld. Ezekbe az eroterekbe allitja azutan az embert - a megszolitottat, az egyes szam masodik szemelyt akinek vonasait a sajat magan megfigyelt tulajdonsagokbol, biografiai es biologiai adatokbol allitotta ossze, eppen ezert meg is szolithatja, mint dnmagat: Itt allsz mellettem, - bantalak? Tudod: nem szabad felni! Mert? s Mitol? fenylik szemedben, de beliil maris omlanak s nonek eszeveszetten a rejto kartyavarfalak: Ez az ember agal, el, szenved, rejtekezik es vetkezik az ezutan irt versekben, attol fuggoen, hogy milyen szituacioba kerul, milyen viszonyok kiszemelt aldozatakent idezodik a versbe. Neki kell magara vallalnia egy-egy szerepet, azt vegigjatszani ad abszurdum vfve lehetosegeit: igy lehet merni egyuttal az altala kepviselt magatartasformakat es az azokat kialakito es meghatarozo viszonyok eroteret. O a vers aktora, akinek produkcidjat vizsgalja es meri egy viszonyito szem - a megszdlito -, a nezo: falak es szavak, takard kinok rejtettebb kinokon, pancelok titkaidra, szegyenre, szenvedelyre, - s oh tudod, mind gyonge, mintha csak iiveg volna, aruld, torekeny hartya, mely megett akvarium lakdikent
