Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Mezei Gábor: [Nem_hely] ; Erdőt falazni ; [Hámori tó] (versek)
MEZEI GABOR [ NE M_HE LY] a vezersugarrol kene meg beszelned. a nedves es nemikepp suru levego alig hallhato surlddasa alatt a feluletek lankadd ellenallasa, labnyomaid majdani korvonalai. a sugar reg nem a szinre torekszik, athatol konnyu buborekan. egyre gyorsabban latsz, a tavolsag celegyeneseben a tonusok egymashoz huznak, megallsz az arnnya szukulo arnyalatok kozott. tul hirtelen menekiilsz, meg semmi nem iildoz a sulytalan feherseg hangra dusulo hatarsavjaban a terkoz szelid koloritja. ahogy mellelepsz es figyeled, kiazik beldle a melegseg. az atmeneti jelenlet, ket szin elen a halk rezges kifejlet nelkiili kozelsege. a kilenges egyre rovidebb erokarjai. elindulhatsz, koriilotted egy felhang szeletei a barna zsibbadt konnyusege, a szensziirke tapinthato, a talalkozas nullpontjaig valtozd bizalmad, egyre szukiild korokben. a szen huvos, sosem hideg kristalyai menten a feny mint lehetoseg. valasztasod tompa feleredmenye a paros hiany okondmiaja. elveszted, aminek helyebe lepsz, a ket szin veletlen, kozos feliileten a tomdr semmi. tul eles a ter a tonusok kozott
