Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Gubis Éva: Don Beto koporsói (próza)
hogy elbiiszkelkedjenek vele. Jobb tenyerevel kupolat formal, racsap a gyikra, de az gyorsabb, mar az utcakovon van, es fut lefele, a foter fele. Nem nez utana. A repedest nezi a padon, ahol a gyik megbujt. Ki kene cserelni a deszkat, meg egy esd, es nem lehet a padra ulni, legalabbis Dona Theodora alatt biztos beszakad. Diofa deszkapad, koporsot keszitett rendelesre, abbol jutott faanyag. Jusson eszebe megnezni, mennyi maradt a tegnapi koporsdbol, hatha eleg a potlasra. Megmozgatja a lecet, az egesz padot, hogy felmerje, milyen allapotban van, tartanak-e a szogek. Billegeti a fejet, hiimmog a mesteremberek hummogesevel. Visszaiil a padra, fenekevel is megmozgatja, hintazik rajta, minden reccsenes, nyikorgas hozzatesz a diagnozishoz. Felnez a hegyekre. A lovas eltunt az utrol. Meregeti a fakat, honnan hozathatna nyersanyagot legkozelebb. A fatelep intezojevel allanddan vitaznak, mert az csak a falu kozelebol hajlando fat szerezni, pedig mennyire szep peldanyok vannak csak par meterrel feljebb. Alberto meg segitene is a szallitasban, eddig a fiat kuldte, most kuldhetne a Pili urat, az szivesen kisegit haz kdriili munkakban. Gyerekek tunnek fel az utca vegeben, rohannak lefele, nehanyuknal fakarika, azt hajtjak palcaval. Egyikiik elesik, kacagnak. Az is nevet, aki elesett, felpattan, fut a tobbiek utan. Mikor kozelebb ernek, az egyik karika megugrik az utcakovon, es egyenest Alberto kezebe pattog. Csak kiteszi a kezet, a karikat mintha magnes huzna. Ha hetekig gyakoroljak, akkor sem sikerult volna jobban a mutatvany. A fakarika gazdaja, egy tiz ev koriili kisfiu fut utana. Mikor felismeri Albertot, visszahokol, megall tole par meterre.- Don Beto, kerem szepen a karikamat - mondja illedelmesen. Amig beszel, lehunyva tartja a szemet, mint aki betanult szoveget idez fel, majd eltokelten Alberto szemebe nez. Alberto vegigsimit a fakarikan, nehany helyen szalkat erez a tenyerevel, nem csiszoltak le alaposan. Megkeresi rajta a jo fogast, ellentart a talajjal, es eltori. A karika harom darabba torik, Alberto kezeben marad a ket kisebbik. A kisfiu szaja sirasra gorbiil, szemeben ertetlenseg. Nem sok igazsagtalansaggal talalkozhatott eddigi elete soran. Hat, meri fel Alberto a csenevesz kisfiut, jobb idoben szembesiilni a dolgok aliasaval. A fiu megfordul, a foterre rohan baratai utan, orrat ingebe fujja.
