Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Mária Modrovich: Flesbek (részlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
vinned a baratnodet a surgdssegire.” Vegiil eliivolti magat, azt szeretne, ha a lannyal a hona alatt tavolodo hut elernek uzenetenek utolso szavai is. A par azonban nem all meg, tovabbhalad (es bar ebbol nehez megsaccolni, de anyam nem hiszi, hogy a korhaz fele vettek az iranyt.) Szoval: a flu lepdel, felig vonszolva a felmeztelen lanyt. Csak most ugrik be anyanak: a biciklis szerepe a kezdetektol fogva mas volt - tevedett, amikor azt hitte, hogy a biciklis nemtdrddom gyorshajtasaval veszelybe sodorta a zebran a part -, legnagyobb valoszinuseggel ok kereszteztek a biciklis utjat, nemtorddom modon. Dramai sziinet. A szobaban Oh es Ah hangzik fel, a hallgatosag hamisitatlan belso fajdalommal preseli ki a levegot a torkabol, mindenki a sajat felso kozeposztalybeli serdiilo utodjara gondol, gyanus szem alatti karikaira es meg gyanusabb divatizlesere. Es anyam, aki mar annyiszor adta eld a sztorijat, hogy erzelmi toltesevel szemben immunis, mondandojat megtoldja meg a cimzett nelkiili „Szornyu, ugye?” kerdessel, es nem egy teatralisan meggydtort pillantast kiild felem. Tisztaban vagyok vele, hogy ha egy centivel kozelebb allnek hozza, nem habozna anyasan osszeborzolni a hajam. Aztan egy patosszal kiejtett szintaktikai fragmenshez er, am ez a patosz annyira illik ehhez a mindenfajta dramai ivet es csattandt nelkiilozd sztorihoz, illetve a feleslegesen reszletekbe menoen megrajzolt mozzanatok kuszasagaban elveszett csattandju sztorihoz, mint amikor valaki egy allanddsult szokapcsolat kimondasa helyett elsirja magat a kiontott tej felett: „Nem tudom, mit tennek, ha az en gyerekem...” Penzes Timea forditasa
