Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Komor Marcell: Köd előtted (próza, részletek) / ÁLNÉV II.
Latszik, hogy egy darabig ~hoz merted magad, lehet, hogy tovabb is, csak akkor mar nem jelolted az ajtofelfan. A suru rovatkakfelfele haladva egyre ritkabba valnak, aztan egyszer csak elfogynak. ~ volt a merce, amibol a tavolsag maradt meg, a rovatkak kozotti sziinet. tuleles: „Maga pdrttag, tanar ur?”, kerdezi az alezredes enyhe gunnyal. ~ egy pdlanatra elgondolkodik. Talan hatasszunetet tart. Vegul annyit mond: „Nem vagyok meg ideologiailag annyira kepzett, hogy a part tagja lehessek.” Aztan egy tenyleges hatassziinet utan hozzateszi: „A karrieremre pedig meg nem gondoltam.” Az alezredest nem lepi meg a valasz, nyugodtan dobol tovabb az ujjaival az asztal lapjan,furkeszve nez ~ szemebe. ~ allja a tekintetet. utvonal: A lecek meg a nagy~jae voltak, leveszi oket a vallarol, a cipojet afoglalatba illeszti, meghuzza a borovszeru rbgzitoszalagot. Megigazitja a kabatgallerjat, es a botokkal elloki magat. Koriilottefeher minden, afak derekig hoban allnak. Iden szepen esett. Csuszni kezd a hegyoldalban a bozotos iranyaba, a szuz hoban. Afeher ellenallasa jelentos, ~ alig eszrevehetoen gyorsul. Fokozatosan vesz lendiiletet. Mar terdig er a ho, mar derekig, mar konyekig. ~ egyre gyorsabban siklik, nem fog egykdnnyen megallni. Egy lathatatlan bukkano utan hirtelen eltunik a feherseg alatt. Csak annyit latni, hogy a hofelszine rojtosodik, mint egy szetfeslo vdszondarab. Mintha egy lathatatlan, remego kez egy nem egeszen egyenes vonalat rajzolna a hoba. Innen, a csucsrol egy darabig meg latni, merre megy.
