Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk / I. Tolvajok (Bécs, 2005) (részlet, Vályi Horváth Erika fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
SVETLANA ZUCHOVA TOLVAJOK ES TANUK I. TOLVAJOK (BECS, 2005) (RESZLET) Tenyleg. Tenyleg nem akartam lopni. Csak gondoskodni az asszonyrol, ahogy azt minden rendes ferfi teszi. Ugy, ahogy a gyerekek azt az iskolaban tanuljak. Termeszetesen jobb lenne, ha fizetesi szalaggal allithatnek haza, es atnyujtanek egy csokit. Mercit vagy Lindtet. Vagy valamilyen kedves kis ekszert. Meg ha bizsu is. Muranoi iiveg karkotot, amit a teren levo bodekban a turistaknak kinalnak. Nyilvan szebb lenne, ha minden honap otodiken meghivnam vacsorazni. Ha beiilhetnenk az egyik csatornaparti pizzeriaba, es megennenk egy pizzat. Akar vegetarianust is, mert Marisia azt szereti. Vagy vennenk egy iiveg feherbort, es utban hazafele a pizzeriabol beugornank egy jo filmert a kdlcsonzdbe. Mindenki inkabb ilyen eletet valasztana maganak. Ha tehetne. Egeszen hetkoznapit. Olyan hetkoznapit, amilyen talan nines is. Mar arra sem emlekszem, mikor kaptam utoljara fizetest. Mikor volt a kezemben legutobb bankjegykoteg, ami olyan ropogos, mintha valaki kivasalta volna. A bankszamlarol mar nem is beszelve. A bankszamla a hetkoznapi, rendes elet tartozeka, errol eszrevetleniil leesusztam. Fokozatosan, ahogy a gyerek kinovi a csizmajat. Nem egyik naprol a masikra. Nem keszakarva. Hanem fokozatosan, mint amikor elkezd sotetedni. Es igy volt ez a lopassal is. Akkor, amikor Marisia elmondta, hogy nem tud fozni. Rogton akkor, amikor megismerkedtiink. Amikor eloszor egyiitt reggeliztiink, es a tiikortojas sargaja szetfolyt a tanyeron, mint a viztocsa a kiados esozes utan. Mint a meleg iszap a termalvizes forras aljan. Ultem a nappaliban, es korbeneztem az idegen szobaban. Akkor meg Gregor is ebben a lakasban lakott, es mindannyian munkaba jartunk. Jo uton haladtunk. Elso reggel Marisia elem rakta a szetfolyt sargaju, cafrangos szelu tiikortojassal megrakott tanyert. Felmezteleniil. A darabokra szetesett tojasokat. Mint a megfagyott onos esd, olyan allagu volt. Mint a vekony jeg, ami ugy nez ki a napon, mint az eziist. Fakanallal vakargatta le a rozsdas serpenyo szelerol, es kupacra halmozva hordta be a nappaliba, a heveron iiltem, es megkerdeztem, segithetek-e. De Marisia nem akarta, hogy segitsek. Azt mondta, megtanul fozni. Emlitette, hogy vegetarianus. Az ovodaban szokott ebedelni, vacsorara pedig vesz egy szelet pizzat. Itt, a sarki biifeben, ahol a tordkok disznohusos bucit es vaslapon siitott kolbaszt arulnak. Es zoldseges pizzat, minden este olyat vesz, amikor jon haza a munkabdl. Mert vegetarianus, es nem isme-