Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
a tabornok, milyen kifogasaim vannak a csehszlovak allamisag eszmeivel szemben, bizonyos hibak egeszen biztosan kikuszobolhetok lettek volna. Nevetve mondta ezt, es en nem tudtam ugyan, hogy min nevet, de drultem, hogy ezuttal vegre nem Alicanak, hanem nekem sikeriilt megkacagtatnom. Ettol annyira fellelkesedtem, hogy elszavaltam neki az egesz verset a madarrol, amely elhozta szamunkra az arany szabadsagot, kiegeszitve egy nagy sohajjal, amelyet a kovetkezokeppen lehetne osszefoglalni: igazan nagy kar, hogy Stefanik tabornok sohase tette be a labat az orszag fold) ere, amelyert oly nagy aldozatokat hozott, hanem ehelyett csak lezuhant ra. Anyam, akinek a patikus urnal aratott sikerem utan szinten elmondtam az eszmefuttatasomat, meg csak el se mosolyodott. Mi tobb, megszidott a tiszteletlen gondolatokert, es talan eppen ez lehet az oka, hogy Stefanik sose nott ugy a szivemhez, mint mondjuk Andrej Hlinka vagy a patikus ur. Hiszen mifele tortenet az, amelyben a fohos legyozi a sarkanyokat mind, a haromfejut, a hatfejut meg a kilencfejut is, megtalalja a kiralykisasszonyt, varrat maganak egy parades mundert, es elindul haza, ahol haptakban varja mindenki, hogy uj orszaguk uj kiralyahoz melton fogadhassak, aztan ahelyett, hogy repiilo taltos paripajan elegansan alaszallna, mint Perszeusz, mikor megszabaditotta Andromedat, fogja magat, es razuhan az iinnepld tomegre? Benzoni orgrofno meg a szlovakok pedig gyoztek kisirni a szemiiket, tettem meg hozza, es ekkor mar szinte fuldoklott a nevetestol a patikus ur. A gondolatmenetemnek ezt a szakaszat nem osztottam meg anyammal, nem jutottunk el odaig. Mar annal a resznel szajon vagott, amikor a szlovakokat az indian Ramonahoz hasonlitottam. Igen, Stefanikra is haragudtam. Es meg mindig haragszom egy kicsit. O mar a masodik olyan nemzeti hosiink, aki oly sok remenyt ebresztett, es vegiil oly keveset teljesitett be. Es teljes joggal haragudtam, mert tudtam reg, tulajdonkeppen azota, hogy hiaba vartam apamat a haz elott, hogy a remenykedes sokkal rosszabb, mint a csalddas. A remeny ugyanis nem engedi, hogy fellelegezziink, arra kenyszerit, hogy labujjhegyen eljiik az eletiink. Es ez nem egy kenyelmes elet igy. Hanem egy gorcsos elet. Haragudtam ra, haragudtam a nemzeti hosunkre. Nem annyira, mint apamra, de azert haragudtam. Ez a harag nem szomorusagbol, hanem banatbol taplalkozott. A szomorusag es a banat kozott van kiilonbseg. De errol majd maskor. Stefanik tabornokra tobb minden miatt is merges voltam. A repiiloszerencsetlenseg csak az utolso csepp volt a poharban. Jartunk fent a Bradion a siremlekenel, apammal es anyammal. Ertelmetlen halalanak otodik evfordulojan. Emlegettek az unnepsegen a Sturet is, ami milyen is lett volna, szinten ertelmetlen.
