Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Komor Marcell: Köd előtted (próza, részletek) / ÁLNÉV II.
Hianyzik a muanyag tabla a jarat szamaval es a vegallomasokkal. Koriilnezel, de semmi jele annak, hova mentek. Leiiltok a szuk paros iilesre. Hamarosan megjelenik egy sotetkek mellenyes sziirke ing. A muanyag tablat a hona alatt hozza, a masik kezeben cigaretta. Ez alapjan barmelyik jarat lehet. Odalep hozza egy fekete kendo gurulos bevasarlotaskaval. A mozdulataibol itelve nehez lehet. Erdeklodik, mikor indul ez es ez a jarat. „Mikor” - ismetli a sotetkek melleny a kerdest, ugy, mintha az lenne a valasz. „Hat az most ment el”. „Most ment el?”, hitetlenkedik a fekete kendo. „De hat az van kilrva, hogy most fog indulni. Csak azt nem tudni, honnan”. „Most ment el”, erdsiti meg foghegyrol a sotetkek melleny. A fekete kendo koti az ebet a kardhoz: az nem lehet. A sofor a csikket unottan a csatornaba pockoli. „Pedig elment, mondom.” „Hat hogy lehet, hogy elobb megy, mint a menetrend irja?” A sotetkeny melleny nem jon zavarba, fellep a buszra. A lepcsdrol leszol: „Hat mert nem ora nyolckor indult, hanem...” - es itt kicsit meginog, de aztan feltalalja magat: „hanem akarmikor”. A tablat eloveszi a hona alol, es a jol lathato foglalat helyett a muszerfal es a szelvedo kdzotti melyedesbe billenti. Nem tudtad kibetuzni a szamokat. A busz ajtajai bezarodnak, a homerseklet odabent nem valtozik. Utkozben elhagytok egy athuzott varosnevtablat. Kietlen taj, fagyott fdldgdrdngyok, sotetlo facsoportok, a hobuckakon varjak veszekednek. A busz felgyorsit. Az utat ujabb varosnevtabla szegelyezi, ugyanolyan, mint az elozo, de nines athuzva. Sziirke haztombok jobb kez felol. Halovany arnyak. Galambraj cikazik, ontdrvenyu koroket rova a levegoben. Arnyekuk megsorozza a vakolatszinu falakat. Az egyik galamb leszakad a csapatrol, de nem a legrovidebb utat valasztva csatlakozik a tarsaihoz, hanem ugyanolyan vargabetiiket teve, mint a tobbi. Mintha hosszu zsinoron huznak. Nem lehet csalni. Mondani akarsz valamit, hogy megtord a csendet. Oldalra pillantasz, a melletted iilo test lehelete parasodik a levegoben. El van foglalva: lelegzik. Jo jel - gondolod. A menetrend szerinti busz tovabbindul, a galambraj tovabb koroz. Csak a busz berregese hallatszik. Mintha azt varnatok, hogy a hallgatasaval gyozzon valamelyikotok. Vegiil annyit mondasz: „Megjatszottam a szamokat. Meg nem huztak ki oket.”
