Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - Komor Marcell: Köd előtted (próza, részletek) / ÁLNÉV II.
„A multkor eltort a kul/csom” - magyarazza. „E1 kellett vinni a torott kul/csot masolni. A zarcsere dragabb lett volna.” Valahogy sikeriil elforditania a masolt kul/csot a zarban. „Hogy van?” - kerdezi kedelyesen a labadozot. „K6szdndm, csak-csak” - mondja o, es bebotorkal az ajtdn. Az egyik labat huzza maga utan. A feher kopeny hellyel kinal benneteket: o egy szekre til te kicsit tavolabb, egy zold kanapen helyezkedsz el. Regi darab, helyenkent hamlik rola a mubor. A famintas linoleumpadlo feluleten kiveheto, [hoi] [alltak] [regen] [a] [butorok]: a vajszinu pozdorja-szekrenyek es a kopott irdasztal, amelynek lapjat egy hatalmas, osdi monitor foglalja el. A falon valamelyik gyogyszergyar naptara: a hatterben havas hegycsucsok, amelyeket melyzold fenyosav valaszt el az eloterben mar oszbe borult faktol. Ketezervalahany, februar: januar, marcius: januar. Es igy tovabb. Feltorlodott az ido, egyszerre vannak az evszakok. Felakasztottak: ugy maradt. Ha levennek, kideriilne, hogy a [hult helye] eles konturokkal emelkedik ki a kdriilotte az idok soran megsargult falbol. „Orulok, hogy ilyen rovid ideig volt nalunk”, mondja a feher kopeny. „ Annak meg jobban, hogy a sajat laban tavozik. Amikor behoztak, feltiink, hogy nem igy lesz.” (-» tuleles) „A sajat labam, foorvos ur... kicsit bi-ceg, de meg... kivisz innen”, leheli. „Oruliink az allapotanak. Bar nem timetmentes, stabilnak mondhato”, mondja. A fokopeny ujjaival az irdasztalon kopog, egy pillanatig mintha habozna.
