Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Fried István: Újságot újságba írni. Az újságíró Márai Sándor portréjához (tanulmány) / MÁRAI 120
adata. Marai eberen figyelt a nyelvi valtozasokra, hallgatva a budapesti kozbeszedet, a meghonosodo uj helyet es kavezasi (Marainal meg salatafogyasztasi) lehetoseget megnevezo szobeszedet gyorsan leirja, mivel a tarsasagi-tarsadalmi letezes, a varosiassag uj mozzanata tetszik fol elotte. Hogy elso nekirugaszkodasra csupan ket kozlest regisztralhat a Marai-bibliografia, azzal magyarazhato, hogy - mint tobb esetben - a leiras mellett „nyersanyag”, prozai epikaba atiiltethetd, kortarsi szokasrendkent bukkan fol Az igazi cimu regeny elso reszeben. Az elvalt feleseg nem oda hivja hosszabb beszelgetesre baratnojet, hanem cukraszdaba, mivel az eszpresszoban „sietni kell, nem lehet kenyelmesen leiilni, negyven filler a fekete, salatat ebedelnek hozza, az az uj vilag.” Ide jarnak az „uj nok”, a modernsegnek ama kepviseloi, akikhez a regenyszereplo mar nem kivan hasonlitani. A regenynek e mondatai onidezetek, egy „nyersanyag” irodalmi feldolgozasa, egy kortiinet atvaltozasa irodalomma, amely lehetove teszi ket viselkedesforma es szemlelet ellentetelezeset (A regeny masodik reszeben az exferj sem az eszpresszoba, hosszu beszelgetesre, hivja baratjat). Az ujsagcikk kettos funkciojaval jeleskedik: az irodalmi „riporter” szamol be „kutatas”-arol, amely kutatasi eredmeny regenyhelyszinne lep elo egy kortarsi muben. Az ujsagcikk a kezdet, a regeny a betetozes. Persze, az ujsagcikk eli tovabb a maga eletet, bekeriil a Vasarnapi kronika cimu gyujtemenyes kotetbe, itt hiradas arrol, mint valtoznak szokasok, helyszinek, kavezasi-ebedelesi mddok, egyszdval mint lesz a varosi elet tereve egy uj „intezmeny”, mint egesziti ki a „vendeglato-ipari” kinalatot, es mindez mint alakitja at a hetkoznapokat. Marai olyan (ujsag)iro, aki az ujdonsagban eszreveszi a messzire hato hataspotencialt, minek kovetkezteben az ujsagcikk akar tortenelmi, de legalabbis mentalitastorteneti dokumentumkent tolthet be onmaganal fontosabb szerepet. Marai 1924. juniusatol lett Az Ujsag (kesobb Ujsag) munkatarsa, kezdetben parizsi tuddsitokent. 1931-ben mar rovatcimevel kotetet adtak ki tole (Musoron kiviil), 1934- ben Bolhapiac cimmel jelent meg szinten az ujsagba irt irasaibol egy gyujtemenyes kotet, 1936-ban a Kabala, masodik kiadasaban ket ewel kesobb. A kotetekben olvashato irasok tobbsege a zsanerkep, az ujsagcikk, az elbeszeles (rovidtortenet) kozotti irodalmi terben helyezhetd el, mindenkeppen arra vail, hogy az ujsagiro Marai tevekenykedeset kiadoja kotetre erdemesnek talalta. Nem o volt az elso e teren, dus hagyomanyba
