Irodalmi Szemle, 2020
2020/9 - MÁRAI 120 - Fried István: Újságot újságba írni. Az újságíró Márai Sándor portréjához (tanulmány) / MÁRAI 120
sosorban a nemet es a francia sajtd olvasasa gondolkodtatta el, 1919 es 1928 kozott, termeszetesen ezutan is. Az emigracidban nem lett kevesbe szenvedelyes ujsagolvaso, folyoiratokat, irodalmi lapokat nagy gonddal tanulmanyozva, a bulvarosodo sajtd miatt elegedetleniil. Az Egy polgdr vallomasai ket helyen is terjedelmes szamvetest olvashatunk. Elobb a kezdd tapogatozasara emlekezve, majd a vilagot a maga modjan latni akaro, atrendezo akarat osztonzesere, a tiinekeny ido irassal torteno megragadasara torteno kiserletnek allitja be. Szinte riporteri elszantsaggal hajszolja temait, az esemenyek helyszinen es tudositasokban keresve okot-okozatot, a mogottes tartalom pedig nem tobb es nem kevesebb, mint a jelen torteneseibol kikovetkeztetni a torteno tortenelmet, megerteni sajat eletet, a vilag eletet. „Az ujsagiras vonzott, de azt hiszem, egyetlen szerkesztosegben sem tudtak volna hasznalni. Az ujsagirast ugy kepzeltem el, hogy az ember jar a vilagban, szamon tart valamit, ami olyan lazas, ertelmetlen es szetfolyo, mint a napi hirek, mint az elet. - A feladat vonzott es izgatott. Ereztem, hogy az egesz vilag egyutt es egyszerre »aktualis« es »szenzacios«. Belepni egy idegen szobaba, ahol meg soha nem jartam, legalabb olyan hatborzongato, mint elmenni a hullahoz es rokonaihoz, vagy beszelni a gyilkossal. Az ujsagiras szamomra - az elso pillanattol, mihelyst elragadott - egyertelmu volt az idovel, amelyben elek, mely szamomra szemelyhez kotott elmeny, kiterni elole nem lehet, s minden egyforman finom, erdekes, minden egyutt es egyszerre »kozlesre erdemes«.”8 8 Uo, Egy polgdr vallomasai (1934-1935, 1940), s. a. r. Kovacs Attila Zoltan, utoszo Fried Istvan. Budapest, Helikon, 2013, 302. 9 Uo, Japan kert. Publicisztikai irasok 1920-1923, I., Publicisztikai irasok 1924-1929, Versek, elbeszelesek 1920-1929, val., utoszo Gyure Lajos, Pozsony-Bratislava, Madach-Posonium, 2004,15-18., 39-41., (Kassai Naplo, 1924.) A 34-35 eves Marai huszesztendos enjet rekonstrualja, az idezojelek elhataroljak az ujsagiroi/olvasdi koznyelvet a magaetol, az emlekezes retegeinek egymasra halmozojatol. Amikor egeszen kozvetlen jelenkorahoz er, ars poeticaba (ha szabad ilyet e targgyal osszefuggesben leirnom) futtatja mondandojat, a leiras atadja a helyet a vallomasnak, egy letforma beepul egy meggydzodes korvonalazasaba. Marai szerint a szellem emberenek kotelessege es ereje az ellenallds, feltetlen szembenallas mindazzal, ami „szellemellenes”, talmi, mar ekkor megfogalmazodik, igaz, 1934/35-re Marai tul van a totalitarius allam es „fiihrere” leleplezesen. Nem egeszen mellekesen: Hitlerrol az elso izben 1924-es pere alkalmabol irt, sejtheto, mifele szemszogbdl, Mussolinit pedig Europa politikai parvenujenek belyegezte meg9 akkor, amikor jo nehanyan meg remenykedtek, hogy jotekony hatasu allamferfi lehet. Az Egy polgdr vallomasainak cime a masodik kotet befejezd fejezeteiben kap magyarazatot, ugyanabban a szovegkornyezetben,
