Irodalmi Szemle, 2020

2020/1 - ÁLNÉV II. - Fekete Richárd: „Maradjak névtelen lovag". A rejtőzködés alakzatai Áprily Lajos első kötetében (tanulmány) / ÁLNÉV II.

go”) a temetoben fekvo-, s a vers negyedik versszaka szerint a vilaghaboruban („a borzalmas, oteves ejszakan”) elhunytakat szolitja meg:

„Nagyalvok, itt az egerfak toveben,

ream ismertek, ugy-e: en vagyok.” (Falusi elegia)

A felismerhetdseg a multtai kapcsolodik ossze, amikor - a versciklus egyik legerdsebb pontjan - a megszolald sajat, biztonsagos multjat a halottak szemgodreiben fedezi fel. Kiildndsen hatasos, ahogyan a halottak szeme elobb nyers, naturalis szovegkornyezetben, tehat a valosagos holttest reszekent jelenik meg, majd ugyanez atfordul a kisgyermekkor asszocialta pozitiv kepekbe. A mesei („varazsbarlang”) es a testi-gondoskodasi („vedo melyseg”; „anyam emloje”) motivumok a beke elvont fogalmaval kapcsolddnak ossze:

„s idegtelen, odvas szemgddrotdkben letunt vilagom kepet orzitek.

Marasztalo varazsbarlangotokban, szemgddrotdk vedo melysegiben- anyam emlojen sem pihenne jobban - kisgyermek-arcom is beken pihen.” (Falusi elegia)

Az idegenseg es abolyongas kerdeskore akotetben legtobbszor osszekapcsolodik a megszolald bunossegenek es buntudatanak artikulalasaval. A konyv rogton egy bocsanatkeressel kezdodik. A nyito vers, az Ajanlas elso mondata („Ne haragudj”) alapozza meg a kesobbiekben is erosen hangsulyozott bun-temat, akar a Falusi elegia negyedik darabjaban olvashato Kain-analogiardl van szo, akar a beszelo bunossegenek deklarativ kijelenteserol:

„A semmisules keje ringat itten, mig en, magam lazado Kain, hanyszor homalyos rengetegbe vittem emberkerulo haborgasaim.” (Falusi elegia)