Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Maria Komornicka: Az ifjúság mennyországa (Cambridge-i emlékek) ; Mesék. Zsoltárok (1899/1900) Androniké ; Vágyakozás (rövid részlet) ; Az Úrhoz (részlet) ; Folyóiratokban megjelent művek / Tele vagyok szomorúsággal ; Titok ; Válaszúton ; Intermezzo (részlet – versek, novellák) / MARIA KOMORNICKA / PIOTR ODMIENIEC WŁAST (1876-1949)
AZ URHOZ (RESZLET) Nem hallod meg, Uram, az en szam kialtozasat, nem kerek mindennapi kenyeret, nyugodt almot, sem ruhat mezitelen testemre, sem foldi gazdagsagot, sem emberi boldogsagot. Mert undorodom en a foldi nyomorusag szemetdombjatol. Nem adtal nekem, Uram, olyan foldet, amilyet kertem. Ezert megvetem mindazt, ami foldi. Nem vagyom kenyerre, sem ruhara, ahogyan Te sem; nem vagyom aranyra, sem ideig tarto gyonyorre. Te nem vagyol kenyerre, mert a vilagok osszessege taplal Teged; sem ruhara, mert beborit dicsoseged; sem aranyra, mert minden csillag Neked ragyog; sem ideig tarto gyonyorre, mert magad vagy az orok mamor. Megtestesiilesed nem kivanja a kenyeret es a ruhat, az aranyat es a gydnyort, ahogyan Te sem. Hiszen mindez nem Te vagy. Nem vagyom en semmire, ami nem Te vagy, Uram - mert Te vagy minden. Nem kenyszeritesz, Uram, arra, hogy hitvany szenvedest vegyek magamra, mert hatartalan vagyakozas emelt magasra, s Veled egyenld vagyok. Te vagyok en, Uram, mert hatartalanul megszerettem teremtett vilagod. Vagytam, Uram, teremtett vilagodra. Vagytam minden letezo lenyere. Megszerettem az egesz elo es elettelen vilagot - hatartalanul vagytam mindenre, ami csak benne volt. Testtel es lelekkel sovarogtam, Uram, teremtett vilagod. Irigykedtem es feltekeny voltam ra. Es ismeretlen gyonyorrel csabitott minden elet. Irigyeltem a kosziklat, amelyre moha kuszik; irigyeltem az egbe furodo hegyeket, irigyeltem a foldet, amelybe titkos forrasok hatolnak.
