Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Szalay Zoltán: Vissza északra (novella)
gyarokat (Irinyi), Lea mindenkinek olyan konnyen adja-e magat (Irinyi), ismerek-e lanyokat, akik szeretik az egyenruhat (Szentpeteri), na es a csaj, akitol most jbvok, o legalabb hagyta-e magat megcsdcsoreszni (Irinyi). Izsanal mar ugy mutogattam ki a kocsibol, ahogy korabban ok, fejkendos Ratal anyukak setaltak a gyerekeikkel az uton, megalltunk cigit venni, es az egyik bacsi kiabalni kezdett a boltnal, hogy jojjenek mar ide a tobbiek is, mert itt vannak a mieink. Lapogatta a vallamat, hogy mennyire drill nekiink, vegre itt vannak a derek magyar fiuk, mire egy magas, szikar ferfi lepett oda, es azt mondta, ezek nem magyarok, ezek oroszok, es a bacsira kiabalt, hogy menjen inkabb haza, ezek itt oroszok, es a bacsi egyre csak a vallamat markolaszta, hogy ugyan mar, magyar gyerekek, visszajottek, mint annak idejen Horthyval, ezek a mieink. Szentpeteri es Irinyi eltiintek a boltban, es meg nehany bameszkodd odajott, nezegettek a dzsipet meg engem, es valakik azt mondtak, ezek azokkal vannak, Nyarasdon kinyirtak egy magyart, elgazolta a tank, ezek az oroszokkal vannak, hiaba beszelnek magyarul. Mit akarnak itt ezek a totok, hajolt hozzam Irinyi, sorszagu volt, a pultnal benyomhatott egy gyorssort. Szentpeteri kedelyesen biccentgetett es integetett az osszecsodiilt embereknek, megkeriilte a kocsit, es meg rajuk is dudalt, amikor indultunk, amire mindenki, meg a lelkes idos bacsi is remiilten rezzent ossze. Es ti hagytatok-e valakit otthon, kerdeztem oket, es Szentpeterire neztem, aki nyugodtan vezetett, mintha csak epp ebedelni menne valahova, vagy a gyerekert az iskolaba. Az anyamat, mondta mosolyogva, es nines sok kedvem visszamenni hozza, szoval remelem, akad itt nemi muri. Irinyi rdhogott, de hat ez itt csak pusztasag, mutatott korbe, elhagytuk Komaromot, tarlok mindenfele, erre tankok sem mutatkoztak, es Irinyi hozzatette, szerintem az ocsifej siman kitalalta ezt a Lea nevu ribancot is, a vonyito kutyaival egyiitt. Habar, talan a kutyakat nem, gdedgott Irinyi, amire Szentpeteri is felnevetett. Na es szerintetek en hazajutok, kerdeztem. Vagy hadifogoly lettem, vagy mi. A szazados elvtars nem adta vissza az utlevelemet, tettem hozza. Akkor reklamalj nala, mondta Irinyi. Vagy inkabb a Brezsnyevnel, tette hozza Szentpeteri. De akkor en ezt most nem ertem, mondta Szentpeteri, te tenyleg csehszlovak vagy. Azt meg nem mondtad, kerdezte Irinyi, hogy a Lea beszel-e magyarul. Nem mindegy, mar tudod, mi az, hogy szopjal le szlovakul, valaszoltam. Es a Lea ezt megerti, kerdezte Irinyi. Vegiil kinyogtek, hogy Pozsonyba mennek. Soha nem jartam meg Pozsonyban, mondtam. Olyan, mintha nyaralnal, vagta ra Irinyi. Ingyen nyaralas a magyar nephadsereg jdvoltabol. Szentpeteri azt mondta, az egyik nagyapja Pozsonybol szarmazott. Kitelepitettek, vagy mi, tette hozza. Az egesz csaladdal egyiitt. Es elvettek tole mindent. Szoloi voltak Pozsonyban. 0 mar nem ismerte, azt beszeltek, osszeroppant bele, hogy el kellett mennie Pozsonybol. Biztos szep varos lehetett ez a Pozsony. Nem tudok rola semmit, mondtam. Mi csak Szencre szoktunk bejarni. Az
