Irodalmi Szemle, 2020
2020/7-8 - Szalay Zoltán: Vissza északra (novella)
Maga tud csehiil, kerdezte a szazados elvtars, de meg sem varta, mig a tolmacs valaszol, rarivallt, kerdezze meg tole, mit keresett itt. A tolmacs nem nagyon tudott csehiil, szlovakul sem, kotyvalekszlav nyelven beszelt, erthetetleniil, talan az oroszhoz volt a legtobb koze. Erti, kerdezte aztan magyarul, nem deriilt ki, kitol. En a rokonaimnal nyaraltam, mondtam kiszaradt szajjal. A szazados elvtars maga ele nezett, vart. A tolmacs nyeldesett, majd kisse bizonytalanul elismetelte, amit mondtam, ugyanugy, magyarul. Azt mondja, a rokonainal nyaralt. A tolmacsra es a szazados elvtarsra pillantgattam felvaltva, ok nem akartak eszrevenni engem, a szazados elvtars a papirjaimat gyiirogette a kezeben. Mondja meg neki, mondta a szazados elvtars erelyes hangon, hogy itt katonai hadmuvelet van folyamatban. Barati segitseget nyujtunk a nepenek az ellenforradalmarok ellen. Nem mehet at a hataron. A tolmacs hevesen bologatott, es roviden, zavarosan osszefoglalta a szazados elvtars mondatait az dnmaga krealt korcsszlav nyelven. Rabizom dt az egyik kocsira, folytatta a szazados elvtars, Parkanynal kelnek at a hataron, veliik mehet, de o nem lepheti at a hatart. A tolmacs diinnyogve mondta a magaet, granyica, nyemozses, igyi sznamu. Szoval atvisznek, szaladt ki a szamon, mire a szazados elvtars azonnal felcsattant, nem lepheti at a hatart. Aztan eszbe kapott, es a tolmacs fele bolintott, hogy forditsa le, amit mondtam. Azt kerdezi, atviszik-e, motyogta a tolmacs. A szazados elvtars racsapott az asztalra, most sokkal idosebbnek nezett ki, egy igazi haborus veterannak, de a haragjat nem lehetett elhinni. Vegeztem, mondta, Szentpeteri, vigyek magukkal. Felallt, mire a tolmacs is felallt, es a szazados elvtars elindult volna kifele, de megtorpant, es raszolt a tolmacsra, hogy forditsa le. A tolmacs nyeldesett, es mondott nehany szlavos hangzasu szot. Szentpeteri megvart egy masik fiatal katonat, Irinyit (baratian kiabalt neki a dzsip mellol, hogy gyere mar, Irinyi, gyere mar), es szoltak, hogy iiljek be kozejiik, es kozben hadonasztak a keziikkel, mint egy siiketnemanak. Bologattam, mint aki tenyleg nem beszel magyarul. Por kavargott mindenhol, es civileket mar nem lattam, csak tankokat es katonai jarmuveket. Kerdeztem Szentpeterit, hogy hazatelefonalhatok-e, amire o nagyon osszezavarodott, osszenezett Irinyivel, mint akik szellemet latnak. Nem valaszoltak, robogtunk az uton, kelet fele, elhagytuk Komaromot, azt csak kesobb tudtam meg, hogy Parkanynal huzodott a hadmuvelet fo vonala, arra keltek at a magyar csapatok, hogy megszalljak Ersekujvart, az egykori erodvarost. Senki nem sejtette, hogy jonnek, ugy erkeztek, mint egy, az augusztusi hajnalbol sutan eldmaszd, homalyos latomas. Szentpeteri es Irinyi kiilonvaltak a hadtestektol, talan valami iizenetet vittek, senki nem kototte az orromra. Irinyi pocakos volt, sokat dohanyzott, es neha mutatott ezt-azt Szentpeterinek
