Irodalmi Szemle, 2020

2020/6 - NÉMETH ZOLTÁN 50 - Csanda Gábor: Lila akác (esszé) / NÉMETH ZOLTÁN 50

von le semmit Zoli erdemeibol, hiszen epp d sziintette meg ezt a nyomasztd urt: vele s tarsai indulasaval az ezredforduldra epp az irodalomtortenet es a kritika valt a kortars szlovaki­­ai magyar irodalom fo teriileteve, egyszersmind ki is lepve ebbol a szlovakiai magyarnak mondott szuk keretbol. A Zolit kovetd Madach-dijasok (Benyovszky Krisztian, Csehy Zol­­tan, Polgar Aniko) pedig meg nala is fiatalabban ertek el ezt a szakmai elismerest. Zoli karcsu elso konyve szamomra hatalmas elmeny volt, es elegtetelkent konyveltem el magamban az erte jaro dijat is: na vegre, minden a helyere keriil, csak ki kell varni, gondol­­tam. Egyebkent a het szuk esztendorol jut eszembe, hogy volt megis, ha attetelesen is, nemi kapcsolat kozottiink: Zoli kemendi nagymamajatol kert es kapott anyosom lilaakac-hajtast (Wistaria sinensis), mert ez hianyzott a kertiinkbol, es nagyon vagytunk ra, de elore szolt, hogy het evig nem fog viragozni. S valoban igy is lett: het evet vartunk ra, kozben meg­­probalt mindenfele elkuszni, de azota egyre csak viragzik, szakadatlanul. Hamarabb onti el a rengeteg virag (egyebkent epp most, aprilis derekan), mint hogy levelet hajtana. Zoli elso konyve is ilyen viragba borulas, kesobb, fokozatosan lombosodott es terebelyesedett. Ahogy mondani szokas: bevaltotta a bele helyezett bizalmat. De nem jol mondom, nem bizalom volt ez, se az elso kotete, se az erte kapott dij, sokkal inkabb korszakkiiszob, meg­­hatarozo vizvalaszto az irodalomban, igy utolag mar konnyu belatni. (Zoli mint viragba borulas. Mint fokozatos kiteljesedes. Hetedviragzas? A Hizsnyai Zoli-fele vlagyivosztoki narancsliget jut eszembe.) De latszott ez mar akkor is, mert Zoli ebben az elso koteteben szinte minden keszseget felvillantotta, a verseket es muforditasokat kiveve. Egy heterogen, sokmufaju, de nagyon jol megkomponalt kotetrdl van szo. Szellemes irodalomtortenet, roviden igy jellemeznem. De ugyan ki masnak jutott volna akkor eszebe a ket nagy irodalomelmeszt, Zalabai Zsig­­mondot es Koncsol Laszlot kiigazitani, helyiikre tenni? Mondanom se kell, nem valami hallatlan mereszseg, hanem siman (milyen konnyu ezt leirni: siman) felkeszultseg kerdese volt. Es jo erzekkel ragadta meg a Grendel Lajos-prozat, meg inkabb a Tozser Arpad-kol­­teszetet; Grendel is, de fdkent Tozser maig erdeklodesenek homloktereben maradt. Zoli (az addig legfelkesziiltebbnek es legalaposabbnak tuno irodalomtorteneszekhez kepest is) felkesziiltebb es alaposabb volt: egyszeruen (milyen konnyen odavetheto ez is: egyszeruen) naprakeszen kovette a kortars irodalomelmeleti iranyzatokat. Ennyi. Mar a cimado gesztus is meghokkentd volt: ugyan ki adna olyan cimet az elso konyve­­nek, mely foglalt? Semmi sem foglalt, derul ki a kotetbol. Amely az AB-ART Kiado Start

Next

/
Oldalképek
Tartalom