Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Kemény Aranka: Szabó Lőrinc a rádió műhelyében (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC 120
A korabeli musorszdrasi gyakorlatot is jellemzd eset alapjan valoszinuleg nem tervezetten volt rovidebb az eldadas. Feltetelezhetjiik, hogy a kolto az elso eld radioszereples alkalmaval meg nem rendelkezett azzal a szerkesztesi gyakorlattal, ami nehany ev mulva mar a vedjegye lett, hogy adas kozben is rugalmasan, eszrevetlenul tudott alkalmazkodni az esetleg valtozo musoridohdz. A Radio Ujsag „A 13. sz. fejhallgatd” alnev moge rejtezd kritikusanak, Moly Tamas irdnak peldaul a kdvetkezo nehezsegei tamadtak a hallottakkal: „Szabo Lorinc egyik-masik megallapitasat olyan bonyolultan fogalmazta meg, hogy aligha tudtam megerteni.”19 Ha a megjelent szovegbol indulunk ki, es azt kesobbi radio-eloadasaival vetjiik ossze, akkor valdban folmeriilhet a kerdes, hogy vajon mennyire volt „radiobarat” Szabo Lorinc gondolatmenete: „A versben az erzes tettenerese, a gondolat targyszeru talpra allitasa szamft, az a nehez! A maga zsongo, meleg testi homalyabol es egysegebol az ontudat szamara felidezni egy elmeny osszes alkatreszeit, eszlelheto es tovabbithato kepet, az eletbol onallo szellemi vilagot teremteni: ez az a buvos munka, amely a nagy kolteszetet a lelektannak is testvereve teszi.”20 RADIOS GYAKORLATA Amig egy napilapban kozolt cikk eseteben termeszetes, hogy az olvaso barmikor megszakithatja a linearis olvasast es visszaterhet, elidozhet egy-egy korabbi gondolatnal, addig a radio-eloadast hallgato teljes mertekben a beszelo (organuma, hanghordozasa, hangsulyai, olvasasi sebessege) es radiokesziileke kiszolgaltatottja. Sem a szoveget, sem az eloado gesztusait, mimikajat nem latja. Es forditva, az eloado szamara is szokatlan, zavaro lehet, hogy nem eszlel kozonseget, annak ott es akkor semmilyen reakciojat nem erzekeli. A kritikus hianyolja az egyszeruseg gyakorlatarol ertekezd eloado egyszeruseget, de nem tudjuk, vajon nem Moly Tamas stilusat jellemzd szarkazmusrol van-e itt szo.21 Az is folmeriilhet azonban, hogy kritikaja eppen a szerkesztd, Nemeth Laszlo fele iranyult, akinek a radioval kapcsolatos mi-1 9 „A 13. sz. fejhallgato”, Elhangzott, Radio Ujsag, 1934. nov., 46. sz., 33., a rovid kritikara es szerzdjere Salamon Istvan hivta fel figyelmemet, ezuton koszonom neki, hogy megosztotta velem. A fejhallgatd egyben utalas is a korabeli radiohallgatas legjellemzdbb modjara: a megfizethetobb kesziilekeknek gyakran nem volt kiilbn hangszorojuk, es az adast csak fiilhallgato segitsegevel lehetett kovetni. 2 0 ITEK, 362. 2 1 Illyes 1934. dec.-i Fazekas Mihalyrol szolo eloadasat hasonld bonmot-val nyugtazta „A 13. sz. fejhallgatd”: „Amit elmondott rola, az mind szep, jo es okos volt, csak eppen o maga, Illyes Gyula nem alkalmas - mondjuk meg - arra, hogy mikrofon utjan beszeljen, nem koti le a figyelmet - jobb, ha massal, jo eldadokkal olvastatja fel munkajat.” Salamon Istvan, Tollal es mikrofonnal: Irodalom a Magyar Radioban: 1925-1944, Bp., Fekete Sas Kiado, 2003, 77.
