Irodalmi Szemle, 2020
2020/4 - MÁRAI 120 - SZABÓ LŐRINC 120 - Forgács Péter: Veled marad, elkísér (próza)
cebe telt, mig ratalalt a huto mdgott, es kiuzte a lakasbol. Elcsigazottan tert vissza az erkelyre, ontbtt a borbol, es lehuppant a karosszekbe. Eloszor a tompa kattogasra lett figyelmes, csak utana vette eszre a vilagossagot, ami addig nem bontotta meg az ejszaka egyhangu sotetjet. A hang es a feny forrasa is a szemkdzti panzio egyik elso emeleti aprocska balkonja volt, amely ugy nyult ki az eptilet oldalabol, akar egy komod kihuzva felejtett fiokja. Legvonalban alig volt tole husz meterre, szinte mindent tisztan latott es hallott. A balkonon nem volt mas egy fa asztalkan es egy egyszeru tamlas szeken kivul. Meg egy cserep virag sem. Hosszu, sotet haju, negyvenes ferfi ult az asztalnal, cigarettaval a kezeben. Feher, felturt ujju vaszoninget viselt, vagy talan haloinget, ami leert majdnem a terdeig. Csendben bamulta az eget, kozben ide-oda billego fustkarikakat eregetett. „Micsoda ahitat, vajon min elmelkedik” kerdezte onmagatdl, majd lekattintotta a lampat, nehogy leleplezodjon. Valami kulonleges aura dvezte a szemkdzti balkont. Elhatarozta, ha mar nem megy az iras, legalabb leskelodik egy kicsit, ugysem kukkolt meg soha eleteben. Ekkor a haloinges ferfi, mint aki hirtelen megvilagosodik, leszegte a fejet, es az asztal foie hajolt. Ujra kezdetet vette a kattogas, ami furcsa, oda nem illo ropogaskent hasitott az ej csendjebe. „Oh, istenem, hat ez egy irogep, az ott meg egy igazi fro munka kozben.” Letaglozta a felismeres. Rdgton felfogta a pillanat nagyszeruseget, azt, hogy varatlanul szem- es fultanuja lett az egyik legbensosegesebb dolognak a vilagon, egy mu sziiletesenek, raadasul kivulallokent, az alkoto tudta nelkiil. Keveseknek adatik meg az ilyesmi. Kozben az iro kopacsolasa egyre szaporabba valt, onkivulete finom kodkent arasztotta el az udvart, felkuszott a palma torzsen, es bevonta az erkelyt is, mindenestul. O meg csak kuporgott a sarokban, atadva magat a meg soha nem tapasztalt erzesnek, amit ugy hivnak: ihlet. Azota valahanyszor leul a monitor ele, hogy irjon, felotlik benne ez a sok ewel ezelotti emlekkep, egy korfui nyaralas paranyi epizodja, amely azota is elkiserte, vele maradt kitbrolhetetlenul, pedig csupan egy semmiseg volt az egesz, egy meglesett, intim pillanat.
