Irodalmi Szemle, 2020
2020/3 - Plonicky Tamás: Malac (próza)
PLONICKY TAMAS MALAC Aron baratomnak a remek tdrteneteiert. „Malacok, kibaszott malacok ezek!” nyomatja fejcsdvalva J. ba nyers-arrogans stilusban; ilyenkor kisse olyan, mint Bunko, a maffiavezer Guy Ritchie klasszikus filmjenek jeleneteben, amikor is a disznotartas rejtelmeirol, es a hullak azok bevonasaval torteno tokeletes eltiinteteserdl tart akut kiseloadast ellenlabasainak. „Malacok, kibaszott malacok ezek!”, ismetli meg. Obszcen szentenciaja a kdriilotte siirgd-forgo apolondkre vonatkozik; azokra, akik nap mint nap kiszolgaljak. Azokra, akik mindent megtesznek annak erdekeben, hogy o jobban erezze magat. „Malacok, kibaszott malacok ezek!” mondja harmadszor is. Az apolonok valaszul figyelmen kiviil hagyjak betegiik mondanivaldjat; igy a nekik szolo alazas olyan, mintha az meg sem tortenne. Szamukra minden negativ jelzo elilland ropke kifejezes csupan. Az osszes felejuk iranyulo karomkodast letudjak egy vallranditassal. A malacozasnak, mint mondjak, semmi jelentosege nines; az elhangoztatott szokapcsolat most is, mint mindig egy csendes fejbiccentessel veget er. Megszoktak mar; mindent megszoktak. A nok egyebkent sem tudnanak nagyon mit tenni; senki sem annyira karakan koziiliik, hogy szembeszalljon J. baval, meg amugy is: az dreg nagyon jol fizet. A legismertebb beteguket sem kidobni, sem pedig megolni nem tul etikus, gondolhatjak. Ezert hat elviselik. J. ba az orszag egyik legjelentosebb iroja, vensegere azonban magara maradt: a felesege meghalt, gyerekei nincsenek. A baratai eltavolodtak tole. „Jo szandeku”, altalaban penzt kunyerald latogatokat nem fogad. Nala ez elvi kerdes. J. ba kdrulbeliil otven konyvet irt, es tobb szazat szerkesztett. J. ba komoly maganvagyont halmozott fel az evek soran. Most egyediil ul az oregek otthonaban, jogdijaibol fizeti a koltsegeit, es szellemi partnereket keres. Hatralevo utolso eveiben mar csak erre szeretne kolteni.
