Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Darabos Enikő: Narratológia és korporealitás Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényében I. (tanulmány)
tudomany fo vonalabol, hiszen „az erzesek ugyanannyira kognitivak, mint barmilyen perceptualis kep”.42 Az erzelmek defmiciojanak megalkotasa soran Damasio beszel valamifele „elohuzalozottsagr61”, melynek ertelmeben „elore megszervezett modon, elore vagyunk huzalozva arra, hogy egy bizonyos erzelemmel valaszoljunk akkor, ha a kornyezetben vagy a testunkben bizonyos ingersajatossagokat eszlelunk onmagunkban”.43 Ha a joindulat hermeneutikajaval kozelitek a temakorhoz, azt mondhatnam, Nadas itt az alkat kapcsan valami effele „eldhuzalozottsagra” utal, mely egyidejuleg ertelmezhetd a filogenetikus hajlam es a viselkedeskultura szintjen. Van az embernek valamifele „eldhuzalozottsaga” arra, hogy bizonyos szituaciokban adott modon reagaljon. Ami kis elvonatkoztatassal azt is jelentheti, hogy van valamilyen homalyos prediszpozicioja arra nezve, hogy epp az legyen, aki (lehetne). Ami azt is jelenti, hogy legalapvetdbb keszteteseiben mas nem is nagyon lehetne. Amivel az emberrol valo gondolkodasunkba bizonyara bevittiink egy jo adag megalapozo esszencializmust - talan a szenzualizmus keresi fgy sajat megalapozo aktusat - miszerint az alkat egy genetikai es viselkedesbeli sors, egy chip, egy bizonyos funkciokra vonatkozoan eldre megirt szkriptum, kodolt forgatokonyv, amelytol minden ellentetes iranyu torekvesiink ellenere sem terhetimk el. Hogy ezt a chipet a vilagegyetem helyezte volna belenk, es hogy ez „isteni resz” lenne-e benniink, nem tisztem eldonteni, de Nadas ’88-as esszeje mindenesetre ilyen fogalmakban kdzelfti meg az „ alkat” kerdeset. Nem meglepo, hogy a ’90-es evek honi irodalomtudomanyanak dekonstrukcids kritikajat muvelo Farkas Zsolt metszd gunnyal fogadja a javaslatot, amikor azt irja, hogy „[n]em tudom, nekem van-e alkatom, nem tudhatom, hogy kapcsolatban all-e a vilagegyetem termeszetevel, amirol szinten nem tudom, hogy micsoda. (...) Nem tudom megallapitani, hogy 4 2 Antonio R. Damasio, Descartes tevesdese. Erzelem, ertelem es az emberi agy, ford, dr. Pleh Csaba (Budapest: AduPrint, 1996), 160. 4 3 Damasio, Descartes tevedese, 134.
