Irodalmi Szemle, 2020
2020/2 - Sebők György: Maradjon kettünk között ; Nazca ; Saját fény ; Aszály ; Nyárközép ; Amesbury (versek)
NAZCA Teritsd az eget a foldre, nyulj ki sotet sarkai fele, es hagyd, hogy atusszanak ujjaid kozott. Kepzeld el a semmibe markold kezeinket minden mozdulattal, aztan gondolkozz veliink forditva te is. Vajj a Fold borebe ismeros kepeket, hivd le oket az eletbe a csillagok koziil, nagyapaink segitenek. Vajd a leguant, a kondort, a kolibrit, vajd az agyagba ezt az orokke tarto meset, takard az egbe a Fold melyebol felbuzgo vizet mikor korsdinkba merjiik az erdo nyirkos arnyekai alatt. Az egbolt allatai itt megelevenednek - egykor eldttiink jartak ezeken a tajakon. Szolitsd le oket az ejszakabol. Ki tudja, talan annyi emberoltd ota huzzuk a csillagokat kolibrive, emberre es galaxissa, hogy elfeledtiik, mi mit kovet. Forditsd meg a mindenseg folyasiranyat, hogy elmosson mindnyajunkat, es mindenkit, aki eldttiink hitt a Nagy Vizen innen. Mosd el a csillagokat, mosd el a korsoinkat is, mig uszik a Nagy Teknos mindnyajunk alatt - hatan csak a foldre borult eg marad.
