Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Kosztrabszky Réka: Monológ, élettörténet és temporalitás Szabó Magda Az őz című regényében (tanulmány)
idosikjabol szarmazo benyomasok iranyitjak, azonban az emlekezesi folyamatot indukalo impulzusok nem kizarolag ebbol az idosikbol szarmazhatnak. Erre az esetre tobb peldat is talalhatunk a regenyszovegben, de ebbol a szempontbol a legcelszerubb annak a jelenetnek a megvizsgalasa, melyben a fdhosno szerelme - tevesen - ugy velekedik, hogy Eszter valojaban szereti Angelat, s ez annyira felzaklatja a foszereplot, hogy keptelen elaludni. „Rahajtottam a fejemet a kdnydkomre. Es akkor megint allt a Kogat, mintha sose lett volna haboru, apa bent kohecselt a viragai kozott, anyanal Juditka volt, kihallatszott a skalazas, en meg veszkodtem a mosatlannal. Anyam siitdtt delelott egy tepsi mezest, mert apamnak sok mezet kellett ennie, es nem birta, csak valamilyen siitemeny formajaban. A tepsi leragadt, majd lejdtt abor a tenyeremrol, amig mosogattam. Felrehuztam alila fuggonyt, hogy jobban lassak, a konyhakdvon all a lucsok, magam is csupa viz voltam, a ket karomra, a kotenyemre, a labam szarara rafroccsent a mosogatole. Koporral suroltam a tepsit, megsem akart tisztulni. Akkor megzengett a kapucsengo, es a konyhaajtoba vagott kis iivegablak elsotetiilt egy pillanatra. Kopogtattak. Kiorditottam, hogy szabad, a hajam a homlokomra hullt, hatrasimitottam a kdnydkommel. Akkor kinyilt az ajto, es belepett Angela, egy pillanatra megalit, mert a kovon eppen feleje futott egy pici folyo a kilottyent mosogatdvizbdl. Csak allt, tanacstalanul, aranybarnan a tengerparti naptol. Bal kezeben egy labdat szoritott, egy azurkek, csodalatos labdat, amelyen aranykarikak futottak korbe, s a jobbjaban, feher kesztyus kis jobbjaban ott tartott egy piros borrel szegett lakk kottatartot. Elza ott allt mogdtte, azt mondta nekem: »Jo napot!«” (36-37.) Az idezett reszletbol jol lathato, hogy az emlekidezo helyzet soran felelevenitett jelenet mult ideju idosikjaba egy masik, szinten mult ideju idosik ekelodik. Ennek nyoman az „emlekezes az emlekezesben” helyzete jon letre a szovegben, melynek soran az elbeszelo en22 emlekidezese soran letrejovo elbeszelt en a szoveg egy pontjan elbeszelo enne alakul, igy az elbeszelt en immar a gyermek Eszterhez kotheto. A szoveget az apja etkezesi szokasara vonatkozo megjegyzest kovetden az egybehangzo dn-narracio23 jellemzi, 2 2 A fogalmat Leo Spitzer nyoman hasznalom. 2 3 Cohn, i. m., 115-116.
