Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Szávai Dorottya: Kertész tekintete az elégikus kertészről (vázlat)
temporary anti-elegy cimu irasaban R. Clifton Spargo a kovetkezoket Irja: „Az antielegia (Anti-Elegy) kevesbe egy uj kolteszeti format vagy a tradicioval valo szakitast jelenti, mintsem az elegikus kolteszet egy olyfajta tendenciajat, amely ugy all ellen a vigasznak, hogy a kortars elegiakolto szembefordul a mult kulturalis hagyomanyaval es koltdi konvencidival. E tendencia a XX. szazad kozepen valt jellemzove, a XX. szazad vegen es a XXI. szazad elejen teljesedett ki. Az antielegia megsziiletese egybeesik a XX. szazadi kultura anti-kommemorativ fordulataval, a muzeumkultura es a realista mimezis megkerdojelezesevel.”15 16 15 R. Clifton Spargo, The contemporary anti-elegy, in The Oxford handbook of the Elegy, 427. 16 Kertesz, Valaki mas, 133. 17 Vo. pl. Jean-Michel Maulpoix, Une histoire de lelegie: poetique, historique, anthologie. Paris, Pocket, 2018. Visszaterve a Valaki masra, a konyv zarlata egyuttal egy masik szintre helyezi az en kerdeset: egyfelol afikcionalitas problemajanak kontextusaba, s itt nem pusztan az irodalom fikcidalkotd erotereben, hanem abban az ertelemben is, hogy a szubjektum Kertesz szamara (ahogy peldaul epp Kafkanal is) mint olyan felszamolja realis es fiktiv hatarait, s mindezt meg tovabb melyiti, hogy az irolet, az iro mint szubjektum kerdese a tet - vagyis a kerdes a metafikcid, az onreferencialitas, a metadiszkurzus iranyaba mozdul el. Kertesz sajat szereplojenek, a K. nevu ironak szavait idezi: „Az eletem, az ugynevezett »palyam« mindig csak (...) ugy volt mozgasba hozhato, hogy valaki masnak teteleztem magam, mint aki vagyok (noha persze nem tudom, hogy ki vagyok - s a »noha« helyett itt inkabb egy mert allhatna). Soha nem lehettem egy es azonos a helyzetemmel, a valo eletemmel - s itt megint nagy kerdojel teendo a »vald« szo utan, mert hiszen az, hogy masnak teteleztem magam, tehat afantaziam, a kreativitasom is »valo volt«, »valobb« a valonal, hiszen vegul is valosagot teremtett.”TM Itt pedig egy ujabb osszefiigges tarul fel, hiszen metanyelvi dimenzioja az elegiat a kritikai es meditativ kolteszet par excellence targyava teszi.17 Montaigne egyebkent nem nagyon szerepel Kertesz szerzoi „listain”, ahol iro- vagy gondolkodo elodeit megnevezi. Pedig mennyire fontos elozmenynek latszik Montaigne (plane, hogy a Kertesz-eletmu lezarult), az elso modernek egyike, az Esszek szerzoje, az europai essze egyik megteremtoje, annak az erosen konfesszionalis, analitikus esszemufajnak az atyja, amelyben alighanem a Kertesz-eletmu kiemelkedo teljesitmenyeit jelolhetjuk ki! A naplo- es esszeiro Kertesz, fokepp a kesei muvekben - nagyjabol a Valaki mastol kezdodoen (meg akkor is, ha Montaigne neve igen ritkan szerepel hi-
