Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Minden(ki) ugyanott (H. Nagy Péter, Macsovszky Péter, Nagy Hajnal Csilla, Németh Zoltán és Vida Gergely beszélget Hizsnyai Zoltán Minden ugyanott [2019] című verseskötetéről) / HIZSNYAI ZOLTÁN
vilagra vonatkozik, amelyet az en alkot meg. Vegso soron pedig a koltoi vilag dnepitkezesenek allegoriaja is. Ez maradando darab. I Vida Gergely: Igazabol erre a kerdesre az elobb valaszt is adtam. Nem csak verset emelek ki: a Barka es ladik utolso ciklusat egeszeben, benne A damaszkuszi korrel. I Nagy Hajnal Csilla: Sok vers ragadt meg bennem a kotet olvasasa kozben, A magany morendjdboi ideznek, mert kivaloan szemlelteti szamomra ennek a kolteszetnek a kulonlegesseget: „Meg nem hittem el a legteljesebb hianyt. I A legteljesebb hiany ram mosolygott, I es en gyuloltem ezt a mosolyt. Gyuloltem / a Teljesseg sugarzo arcat, es nem hittem neki. I Nem hittem el a kerekdedseget, I a megfoghatatlansagat sem hittem el, / nem adtam hitelt folytathatatlansaganak. I Es a teli poharat az utcakore dobtam. / A teli poharat az utcakore dobtam, / es driiltem az iivegcserepnek. Izgatott I a cellak falaibol bugyborekolo, I bizsergeto magany - a magany kepzete. I A magany erzete, a magany I erzetenek kepzete, a magany I erzete kepzetenek erzete, a magany.” I Nemeth Zoltan: A kerdes az un. nagy vers-jelenseget implikalja, es ebbol termeszetszeruleg jonnek ki jobban az olyan versciklusok es hosszuversek, mint A damaszkuszi kor, a Hemicrania vagy a Kiilonb vilagot..., de az az igazsag, hogy nekem ezek mellett eppilyen kedvesek a Rondo nehany soros versei, vagy a Kiegeszitesek a sziirrealizmus kivonatos szotarahoz egyes darabjai, sot akar az olyan „nem komoly”, blodli Tsuszo-versek is, mint a Cimbalommuzsika (ez a vers sajnos nem szerepel ebben a kotetben, pedig Melis Laszlo meg is zenesitette) betetdalanak feledhetetlen sorai: „Ki muzsikal olyan meghatdan, I hogy a ponty is konnyezik a toban...” I Macsovszky Peter: Jelenlegi kedvencem az (alapvetes). Reszlet: „Most verset ir a teremto, I teremti a verset a teremto teremtettje, I es mindig van valaki, akiben a teremto I teremtettjenek teremtmenye, I a vers is tovabb irja onmagat, / minden olvasataval I ujra es ujra / ujabbnal ujabb I vilagokat kreal es iktat ki.” Mondom, jelenlegi kedvencem. Egy het, egy honap mulva, vagy akkor, amikor visszaterek a kotethez, egy masik kedvencet talalok.
