Irodalmi Szemle, 2020
2020/12 - HIZSNYAI ZOLTÁN - Hizsnyai Zoltán: A saját egész (vers) / HIZSNYAI ZOLTÁN
az orrom mind a mai napig, pedig a tortenetet csak hallomasbol ismerem, de amikor az ablaka ele ersz, anyam azert rad emeli nyolcvannyolc evesen is igen elevenen furkeszo tekintetet, es meg a kombajnos Laci is elobotorkal a muhelybol, kiall az utcafrontra, hogy lasson, es oromeben a nem letezo terdere csap, merthogy azt mar kesobb reg levagtak a sulyos cukorbaja kovetkezmenyekent, amit, gondolom most, tehat akkor is, nemileg viccesen, a te puszta, egyszeri latasod vonzott be ra, sajnos. Aztan kecsesen elgaloppozol a ket bus okorrel szanto parasztfiunak a szovetkezet irodaepiilete elott allo eletnagysagu gipszplasztikaja elott, meg az is megrazza magat, mint Szent Laszlo nagyvaradi lovas szobranak ercmene Arany Janos verseben, a suhanc nyaka csikordul, feled forditja az elamult kamaszfejet, a sihedert feliigyelo gornyedt alabastrom nagyapa is nyomban kihuzza magat, es hetyken megpdddri bajszat, de meg a ket bus dkor is egre emeli mokany fejet, s utanad bog, de te mar messze jarsz, elhagytad a hidroglobuszt is, a makszarito magas vasablakabol brigadosok integetnek feled fel kezzel, izgalmukban belehugyoznak az ablakig tornyozott makhalomba, amibol regen iszonyu botrany kerekedik majd. Aztan a kozon atsurransz a Felsohostyara, ahonnan szep kilatas nyilik a Rima hatarolta Berekre, a Macskas es a Balog torkolatara, ahova rakaszni jarunk, dreg munkaskesztyuvel matatva a padmaly alatt napestig, azota is. Majd kikanyarodsz a foutcara, a Nagysor osoreg hazainak egyik magas ablakaban Zolti keresztapa kdnyokol himzett kisparnan, darutollas kalapban, es akkorat mosolyog rad, mint a csurkapu, meg folyton gazdabajsza alatt logo kapadohanyos pipaja is kiesik a szajabol. Szemben Radnoti Miklos szikar nagypapaja,
