Irodalmi Szemle, 2020

2020/11 - Mizser Attila: Magház. Zemlényi Attila: Csonthéj című kötetéről (kritika)

Zemlenyire helyenkent jellemzoek a szojelentes terhelhetosegere epuld alakzatok (pl. KISS; Szolid motorosok), de gyakoribb az elobeszedszeru, alanyi versbeszed. Amely lehet reszletezo, erdsen tagolt, ha az emlekezet szamara megnyilik a ter, es a tortenetalakitas meg fragmentaltsagaban is plasztikussa valik (Szeraf a pusztasag felett; Istenhez vezeto osveny; Holt lelkek). Mashol viszont az esemeny vagy az elvesztett szemely nem, csak a megtortentek „nyoma” valik a (trauma) nyelv altal megragadhatova (PB 20 08).

Egyreszt leltarjellegu a kotet: a versek jelenetezese, a latszolag hetkoznapi, de az egyen es az emlekezet szamara kiemelt jelentoseggel bird tortenesek szinrevitele, megdrzese a tet. Masreszt osszegzd is: egymasra vetiil a gyermek, a kamasz, a Ratal felnott multbeli, felidezheto nezopontja, es mindennek tapasztalatai a kvazi erett beszelo en szemlelete szerint ertekelodnek at.

A baljos, a balladisztikus tonus, az elhunyt baratok, kortarsak megidezese es az eroteljesen megjeleno apokaliptikus hang megkerdojelezhetetlenul ad egyfajta lezaro jelleget, karaktert es izt a kotetnek. „Ha meghal a nagymamad, vele hal/ egy darab gyerek, ki voltal egykoron.” irja Zemlenyi Ovohely, ecetfaval cimu verseben. Ezt a reszt, ezt a darabot orzi, ragadja magaba csonthej, ennek a megalkothatosagara tesz kiserletet. Ezt bizza a nyelvre, szovegre mint kozvetito kozegre. Egyre fragmentaltabban, egyre tarthatatlanabb kontextusokban. Az en integritasa reszben lassan felszamolodik (Gyer vilag), marad a rakerdezes, a szembenezes, az elmultra vald reflektalas es emlekezes. A mult rekonstrukcidja. A maghaz maga.

(Prae Kiado, Budapest, 2019)

VEDEKEZES, INDIA, 2015