Irodalmi Szemle, 2020
2020/1 - ÁLNÉV II. - N. Tóth Anikó: Tanárnő kérem (tárca)
Hallotta, hogy... Ez az en emberem! Micsoda empatia! Nemcsak azt erzekeli, hogy nem akarodzik kepletekkel, definiciokkal vacakolni, elvegre csutortok hatodik ora van, hanem azt is, hogy mi izgat momentan! Hihetetlen, de pont errol beszelgettunk a nagysziinetben a tanariban, es mar tegnap Marival is, amikor osszefutottunk a bankban. Nana, hogy hallottam! Es mi a velemenye... A velemenyem a kotelessegek korlatjat ledontve hatalmas lendiilettel kiszabadul, szarnyra kap, cikazva korberopdosi a termet, befeszkeli magat a padokban ulok fejebe. Csillogni kezdenek a szemek, az izgalomtol kipirulnak az arcok. A percek pedig loholnak. Es arrol mit gondol, hogy... Gondolataim gombolyaga rogvest kibomlik, beszedem fonala a kijeldlt temat megkeriilve korbetekeri a padban uloket, befonja gondolataikat, pompasan egyetertiink, egy ritmusra liiktet a veriink. Nines helye ketelynek, ellenkezesnek. A percek pedig vagtatnak. A tanarnd szerint mi lesz... A kerdest kettehasitja a csengd. Nem kell tehat joslasokba, talalgatasokba bocsatkoznom. Elegedetten szedelozkodiink. Jo ora volt. Meg ha egy szo sem esett arrol, amirol beszelni kellett volna. De hat ezek amugy se erettsegiznek fizikabol. Csak Novak, de az okos. Meg jar kulonorakra. Szoval teljesen felesleges (lett volna) erolkodnom.
