Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Tóth Réka Ágnes: Valahol máshol nyár; Ultraibolya (versek)
III. ruhamon piros es kek repiilogepek amiket senki se vezet visszazartak a vadludakat te meg megerkeztel idoben de a vacsoranal veszed eszre hogy hianyzik egy resz a combodbol kristalykoccanas az atlatszo folyadekot az iivegben lattad megis lenyelted most lelegzel szadban homokpad ott fekszik egy strand ahol naponta cserelik a menetrendet IV. abed rajtam kezdek vizjelek egy fennakadt szemgolydn szetvagott ing kiallo szegyesont nem beszelsz tobbet arrol a naprol a nagy eszesseget lehuzott ablaknal a hajad csapkodo szelnek a to partjan egy iires padon egy telefonnal a kezedben amit epp most nyomsz ki iksz ipszilon ezt majd maskepp mondd visszajatszas nelkiil ismetelgesd magadban nehogy megvaltozzon sot
/
