Irodalmi Szemle, 2020
2020/11 - Bódis Attila: A megkoronázott halál; ...Olyan szép versek voltak... (versek)
...OLYAN SZEP VERSEK VOLTAK... Egykor... vagy egy picit elobb... Az emlekezet csak akkor engedelmeskedik, Ha lepereg elottem az eletem, Es kiguglizom beldle a regen facsart rimeket. Rossz bor, amely hiaba varja a csodat a menyegzdn. Kinottek a sirkovek a foldbol... Es jo magasra, eltakarva a kilatast nekem, Aki halott es gyilkos vagyok. Mindenkire, aki halott es gyilkos. Mert mind halott es gyilkos, aki a gettoban el, Es elteti az utodait. Verekedesek visszhangoznak. A pingpongorditasok ablaktol ablakig pattognak. Az iivoltesek felszaladnak Az emeletekre es ddrdmbdlnek. Vagy beugranak a balkonokrol, Es ebresztenek es halalra remitenek. Vagy lifttel jonnek, es illedelmes modon becsengetnek. Dzsointba tekert szerelmek es elivott es kibeszeletlen vallomasok. Gyerekek ebed helyett sirogorccsel a gyomrukban. Es en meg csodaltam es eltettem es versekben dicsoftettem Ezeket a piramisokat, melyekbol kihult a szeretet. Tudom. A verseim is megrdkonyddnek attol, Hogy leirom oket. Nemcsak azert amit, hanem ahogy. Is. Foleg az ilyen mondatoktol, amelyekre radudalnak A lira belott taxisai: Tantorgok a megkergiilt utcakon. Elgazol az esot hozo szemetesautd. Melyik evszazad templomat gyujtsam fel? A huszadiket? Mert a huszonegyedikben mar csak Kukakat gyujthatok fel. Az emberek oda gyonjak meg sajat szemetiiket. A pap fiilebe mar nem.
