Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Pavol Rankov: Helyek, amik nincsenek a térképen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása)
keletkezett, es igy tovabb, az a hatalmas haz pillanatok alatt a tuz martalekava valt, teljesen leegett, nehez errol beszelnem, nehez emlekezni, mert az osszes no, aki a foldszinten aludt, megegett vagy megfulladt a fustben, valamilyen rejtelyes csoda folytan csak en menekultem meg, mert az utolso pillanatban kiugrottam az ablakon, amikor a tuzoltok lattak, mi maradt az epiiletbol, nem akartak elhinni, hogy megmenekultem, de az ablakom alatt veletleniil ott volt egy szenaval teli potkocsi, igy hat eleg konnyen megusztam a szornyu tragediat, mar ami a fizikai seriileseket illeti, mert ha a lelkieket vessziik, megallapitanank, hogy szeretett Nataliam es a csaladja elvesztese, akikhez annyira hozzaszoktam az elmult honapban, melyen megrenditett. Az a beazonosithatatlan hely a szivemben, amelyet a Natalia irant erzett szeretet foglalt el, most kong az iiressegtol, az iiresseget keptelenseg betolteni, csak kiuriteni, igy hat kiuresedtem, es elkepzelem Nataliat, most ezen a vonaton kellene iilnie, es egyiitt utaznank vissza Olomoucba, talan epp azon az iilesen iilne ott, vagy ezen itt, mindig menetirannyal szemben, mert ha a menetirannyal ellentetesen lilt, es hosszabb ideig a kepernyot nezte, szediilni kezdett, biztosan a kezeben tartana a notebookjat, es minden bizonnyal potydgne valamit, lejegyezne egy filozofikus veget ero elbeszelesotletet, es a vegen valami olyasmi sulne ki beldle, mint ahogy Barbara Cartland irt, biztosan ismeri, kozismert szerzo, szerelmes, erotikus tartalmu regenyeket ir, Natalia akaratlanul mindig is olyan tortenetekbe bonyolddott, ahol a szereplok szeretik egymast, aztan az utjukba all valami, majd vegezetul minden jora fordul, osszehazasodnak, szep kislanyuk sziiletik, es igy tovabb. A szornyu tuzesetet kovetden a renddrok ki se akartak hallgatni, hiszen lattak, mennyire magam alatt vagyok, nem tudok egy osszefuggd mondatot kinydgni, csak egyetlen kerdest ismetelgetek, mindenkitol Nataliamrol kerdezdskddom, igy hat a nyomozok megertettek, nines mit mondanom, hiszen aludtam, csak a robbanasra ebredtem fel, szerencse a szerencsetlensegben, de ez a szerencsetlenseg nagyobb, ez a szornyu erzes, hogy a csodalatos nok kbziil senkit sem tudtam a veszelyre figyelmeztetni, nem tudtam oket kivinni, csak biztonsagos tavolsag-
