Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Pavol Rankov: Helyek, amik nincsenek a térképen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása)
Szoval ez utan a bakloves utan, magatol ertendoen, a jo hirnevemet vissza akartam szerezni, es ahogy azt mar emlftettem, Pet’a neni volt soron, ahogy Natalia hivta, es amikor ezzel a Pet’a nenivel a szenat forgattuk, forro nyari nap volt, sziinetet kellett tartanunk, beiiltunk az arnyekba, hogy igyunk es egyiink valamit, en pedig az ujjaim kore tekertem gesztenyebarna hajfurtjeit, mert azt terveztem, ot is az ujjaim kore csavarom, eleinte eleg ertetleniil nezett ram, amit sajnalatos modon ugy ertelmeztem, a harmincas nd meglepodik, hogy felkeltette egy egeszseges, huszeves fiat al ferfi erdeklodeset, de amikor ujjaimmal megerintettem az ingen (kockas flanel, de ez mellekes) levo gombokat, nyilvan panikba esett, meglehet, moralis gatlasai tamadtak, mert rogton lattam, valami nines rendjen, igy elhuztam a kezem, mintha megegettem volna, es akkor azt mondta, ilyesmit soha tobbe ne mereszeljek megengedni magamnak, szerencsere megigerte, nem szol a dologrol Natalianak, de meg kellett eskiidnom, hogy ezen kivtil az egyetlen eseten kivul, amely minden ketseget kizaroan kisiklott az iranyitasom alol, huseges es jambor diakocska vagyok, es igy tovabb. Jana asszonnyal viszont ennel bonyolultabb volt a helyzet, o valoban leallitotta a kocsit egy csodas helyen, hogy gydnyorkddjunk az ottani taj szepsegeben, amikor megmutatta a tavolban huzodd mezoket, megfogta a karom, csak a felhivasara reagalva cselekedtem, bar valoszinuleg eleg setesuta lehettem, vagy epp ellenkezoleg, tul gyors, mert amikor a combjara tettem a kezem, egyszeriben az arcomon csattant a tenyere, reszemrol finom simogatasrol volt esupan szo, o viszont ezt egy rendes pofonnal honoralta, ezt kovetoen felugrottam, azonnal beszalltam az autoba, es amikor beinditotta a kocsit, mondtam neki, sajnalom, hogy engedtem a csabitasanak, felhaborodva felem fordult, szinte feltem, hogy elvesziti az uralmat a kocsi felett, es nekicsapodunk valaminek, de valahogy ez az ugy is elrendezodott, bocsanatot kertem, elmondtam, nem ertem, mi volt ezzel a szandekom, o pedig bocsanatot kert, azt mondta, valoszinuleg nem viselkedett megfeleloen, es ezzel ezt a kinos helyzetet idezte eld, es ezutan kovetkezett a mar jol begyakorolt etud, megkertem, Natalianak ne szoljon errol egy szot sem, es megeskudtem, ezt az egyetlen esetet leszamitva, amikor is ertelemszeruen kisiklott a helyzet az iranyitasom alol, huseges es jambor diakocska vagyok, es a tobbi, es a tobbi. Nem csoda, hogy az ilyen napokat olyan ejszakak kovettek, amikor ketsegbeesve tamolyogtam be Natalia szobajaba, hogy koveteljem tole azt, ami termeszetesen hozzatartozik
