Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Nyerges Gábor Ádám: Stabil (vers)
Annyi, mint eleve oda sem figyelni a na en akkor most megmondom neked... kezdetu mondatokra, a suru, indokolatlan hatba- es vallonveregetesekre, a nd tekintetet inkabb keriilve, mintsem megtalalva, ez annyi, mint egy meg nem tires szappantarto lugos maganya, ami csak annyi, mint gondtalan turistakat kerulgetni sajgo testtel, nehez csomaggal, szegenyesen oltbzve, egy kivilagitott, nyuzsgo varosban, nezve csodalkozasukat betonra fagyott, tobbnapos hanyasfbltok lattan, figyelni, ahogy fenykepeznek utcan hagyott takarokat, cipoket, melyek vajon miert, kinek lehetnek epp ott, elkepzelni, ahogy majd hazaernek, szallasukon kipakolva a zsebiikben szamolatlan drzott, ertektelen valutat, meselve egymasnak, hogy milyen lehet, mondjuk, azon a helyen elni. Orokre. Csak ennyi, a feltolulo, csillapithatatlan gyuloleterzes es kamzsas, beteg sejtesu, benult tompulasa, ezek valtakozasa, mindazok, amiket na akkor most elmondtak „neked”, barkinek, a nem keresett tekintetek, a hazaeres es egy meg talan elheto, de, mondjuk, feltve drzott elet sajgo, varosnehezsegii, rezzenetlen biztossagu, de stabil erzete. Mondjuk, orokre.
