Irodalmi Szemle, 2019
2019/10 - Szászi Zoltán: Flóra, látom, indulsz. Az én kórtársaim (próza)
Megnyugvassal. A nyar eszkozeit telen javitgatva, figyelmesen kovessiik Kronoszt, mennyit s merrefele lep. Bizton nem visszafele halad o, csak eldre! Kapa es kasza, ha csorbult, jo vassal Hephaisztosz inasai, jo kezu kovacsok nyujtsak meg ujra, ahogy a szekercek elet is. Kell az, fat itt az idd sokat hasogat, mert eltetni a tuz langjat maskepp hogy tudnak a venek? Ovni a hatart kell a duvadtol, a vetest ki ne tapossa! Fat, mit vadhajtast hozott, metszeni formara kell ilyenkor. Mig alszik, nem faj neki a kes vasa. Kesziilni kell s varni titokban, a morgo eszaki szellel lecsapo hdfellegek csatajanak idejen is azt a napot, amikor megint felragyog Flora elenkzoldje napkelet felol. Mert mi az a mulo idd? Egy halk pattanas a tuzben, egy harfa elfaradt hurjanak utolso kialtasa, egy tanyer kesziilese zuhanas kozben ko fele. Az idd tenyeriinknek agas vonalrendszere, ujjak toven a vegtelen, begyen ajel, az egyedi spiraltol sajatsagos jel, hogy az vagy, aki vagy! Viseld hat bekevel jeleid! Olvass, meselj, irj, enekelj, mig a munka ideje megint el nem jon. Khldrisz, vagy mas neven Flora utjat figyeld, mert mindig halad o, meg sose all, o maga az elet. Latod, most a golydbis deli feleben tamasztja fel az alvd riigyet, sok ottani almodozot ebreszt. Bekevel dicserd a nappalt, aldassal az ejt! Eljon mindennek maga ideje, s ami eljon, majd megint elmulik. Nimfak sose halnak meg. Az eliziumi mezdkon jarkal mindig, ott szed harmatot fel, karcsu bokajan egyensulyozva egesz nyirfa testet, s a marvany feher vallakrol alahullo draga kopenyt, azt a zold rethez hasonlot, amelyen a nyaron olyan szepet almodtal, kedvesed olebe teve le busa fejed, hogy kicsordult a nyalad, mint gyermeknek! Boldogok, kik az eliziumi mezdkon jarnak, s mar ott az orok tavaszban elnek. Vard ki, eljon az is! Most meg Kronosz meri leted, majd egyszer eldol, beke mezejen talalsz vegleges szallast, vagy a Tartarosz, Hadesz birodalmanak legmelyebb bugyra lesz vegmenedeked. Addig, mig eljon, minek jonnie kell, kerlek, Fidrat becsiild meg! Ne gyujtsd fel zold ruhaja szegelyet, ne kormozd be szep, nyirfatorzs labat, ne perzseld csoda finom, viragszirom puha boret pusztito langgal. Varjuk egyiitt, hogy jobb lesz. Jobb. Megis ezt kell hinni! Integess Flora, gyonyorunk, te szepleptu nimfa, kecsesen libbenj elfele, mas tajra, hova szeretod hiv! MISKOLC 10., 2014, KOLLAZS, VEGYES TECHNIKA, TEPETT PLAKAT, 70x100 cm
