Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Mint egy utazás: A „Juhász Ferenc 90” című konferencián elhangzott beszélgetés szerkesztett változata (résztvevők: Bajtai András, Magolcsay Nagy Gábor, Nagy Márta Júlia, Sirokai Mátyás; moderátor: Nemes Z. Márió) / JUHÁSZ FERENC
meg. En nagyon hianyolom a magyar irodalmi terbol a koltoi esszeket, amiket olvasok, azokban mindig erzem a tudomanyos nyelwel kapcsolatos szorongas altal keltett benultsagot, ami vagy civilkedo semmitmondast, vagy ovatoskodd muhelynaplot eredmenyez. Egyebkent mit szoltok ahhoz, hogy bar hosszu versek nem irodnak, un. koncept-kotetek kesziilnek, ahol kvazi egy ciklus alkot egyetlen megaverset, ami maga a kotet. Szerintem a kdzephosszu leptekkel kapcsolatos elegedetlensegnek ez egyfajta projektalt formaja. INMJ: Megint csak a kortars kolteszeti kozgondolkodas: barkinek a recepciojat olvasom, azt latom, hogy maga a kritikai nyelvezet is kotetkozpontu. I BA: Engem a koncept-kotetekben mindig zavar valami. Akkor mar inkabb a tagassag es a tudatfolyam. Egyebkent is szeretjiik azokat, akikre furcsan neznek. IMNG: Egyebkent nem kell neki feltetlenul nagy ter es sok szaz oldal, kicsiben is meg tudja csinalni, amit akar. Rakerestem most egy szovegre: A gyermekkor csontvazabol, az otos. Itt dnmagat fragmentalja, szepen minimalizal, de benne van ugyanaz a nyelvi svung, ami a hosszu koltemenyeit jellemzi. I BA: Pont erre hoztam peldakent a Tenyesztett szomorusagot, ami kicsit hoszszabb, ket oldal, de paros rimek, ketsoros strofak... I NMZ: Csinalnunk kene egy Juhasz-valogatast a rovid versekbol, erdekes lenne, mit talalnank az eletmuben. A zarokerdesem viszont egy jatek. Ha elkepzeltek egy lehetetlen helyzetet, hogy van egy versszeretd fiatal, aki meg sosem olvasott Juhasz Ferencet, nem is hallott rola, neki hogyan ajanlanatok ezt a kolteszetet?
