Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Mint egy utazás: A „Juhász Ferenc 90” című konferencián elhangzott beszélgetés szerkesztett változata (résztvevők: Bajtai András, Magolcsay Nagy Gábor, Nagy Márta Júlia, Sirokai Mátyás; moderátor: Nemes Z. Márió) / JUHÁSZ FERENC
I MNG: Amikor egy ciklussal, egy kotettel vagy akar egy eletmuvel talalom szembe magam, dhatatlanul felmerul bennem, de szerintem, erosi'tsetek vagy cafoljatok meg, minden koltoben felmeriil a kerdes, hogyan zsakmanyolhatja ki azt, amivel szemben all. Elhangzott a „szures” szo, vagyis az, hogyan szurodik at rajtad ez a kolteszet, hogyan engeded at magadon. Egy felmondatban mar utaltam a hozzam nagyon kozel allo konkret kolteszetre, mert szamomra most az az ervenyes kolteszet, amiben az ego onmagan tulmutatni tanul. De a jelentesekkel is van problemam. Azert egy Juhasz-konyvet tizenevesen olvasni, hermeneutikai szempontbol legalabbis, komoly kihivas. Nagyjabol fogalmam sem volt, mi a turd folyik itt. Felfogni a lancreakcidkat, a logikai kapcsolatokat - nem igazan fogtam az adast. De azt ereztem, hogy az abszolutum szintjen mozog a szoveg, hogy kapaszkodnom kell. Nem igazan ertettem, nem tudtam epkezlab jelenteseket kihamozni az irasokbol, de erzelmileg es esztetikailag egy olyan iranyba vitt, ami szamomra akkor nagyon fontos volt. Ez az erdeklodes kesobb produktfv erdeklodesse fejlodott: amikor olvastam, valamit berobbantott, detonacio-jellegu volt, igy sziilethettek a szovegeimben kepek, sorok, kepzettarsitasok, vagyis tovabbgondolasra is alkalmasak voltak ezek a koltemenyek. De visszakanyarodva a kizsakmanyolas kerdeshez: nekem elsosorban a Juhasz-szoveg fantaziaja valt fontossa. Nines pocsekabb egy fantaziatlan koltdnel. A masik, hogy a mai napig, ha barmilyen oknal fogva nem ertek egy Juhasz-verset, akkor sem valik szamomra jelentektelenne vagy megkeriilhetdve, mert erzelmileg, esztetikailag es a koltoi lelemeny szempontjabol ezek a szovegek durvan ki vannak maxolva, es ezek az abszolutum szintjen megkepzodd iranyszavazasok nekem koltdkent baromi fontosak. INMJ: Az indulasomat illetoen egyaltalan nem emlitenem a hatasat - amugy is elegge vegyes hatasok ertek, reflektalatlan voltam. Kesobb azonban hatott ram, tudtam tole tanulni. Borsik Miklossal volt egy rovid beszelgetesiink, egy Juhasz-eposzban felbukkand motivumot segitettem neki megfejteni, es akkor ertettem meg, hogy tobbet kell foglalkoznom ezzel az eletmuvel. Mert epp akkoriban gondolkoztam azon, hogy a sajat maganmitologiamat milyen formaba ontsem, de nem is annyira a kepi epitkezest probaltam eltanulni tole, hanem egyes formai megvaldsitasokat. Ott van peldaul a Hare afeher barannyal cimu kotetben a Vers negy hangra..., a szinten nagyon hosszu cimu szoveg. Abba balladasorokat es nepdalsorokat epit be, es ezt latva talaltam ki, hogy en is valami hasonldt szeretnek, nyilvan kicsit mashogy, visszafogottabban. Nagyon tetszett, ahogy ezt a folklorkincset beepiti,
