Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Márton László: Egy recenzió története (esszé) / JUHÁSZ FERENC
biztonsagban erezte magat, kicsuszik alola. Tovabba az, hogy a fennallo politikai es tarsadalmi rend napjai vagy honapjai meg vannak szamlalva, szinten lathato volt mar akkor. Most leszamitva olyasmiket, mint a csernobili atomszerencsetlenseg es, hogy egy par ewel korabbra is visszatekintsiink, a lengyelorszagi szolidaritasi mozgalom. Ezek kozvetleniil nem csapodnak le a verseiben, de az eleterzeseben nyilvan ezek is ereztettek hatasukat.4 Most merlegelhetjiik, hogy ez Juhasz Ferenc szamara nyilvan csapas volt, akarcsak az Uj Iras megszunese. Egyebkent, kozbevetoleg, felvetheto a kerdes, hogy a korabeli kanon alakitasaban az Uj Iras milyen szerepet jatszott, es felvetheto az a kerdes is, hogy Juhasz akkori kolteszete, vagy, inkabb pontosabban fogalmazok, kolteszetenek akkori allasa mennyire volt dialoguskepes. Ezeket a kerdeseket megint csak ovatosan teszem fol, mert en magam nem vagyok lirikus, soha eletemben egyetlen lirai dtletem sem volt. Eleg fura dolog, hogy kolteszetet forditok, aranylag sokat, es hogy a kolteszetrol beszelek is. Meg a szemelyes reszhez tartozik - szerintem ez fontos -, hogy soha tobbe nem irtam negativ kritikat. Ez volt az elso es egyetlen negativ kritika, amit irtam, es erre sem vagyok kiilonosebben biiszke, mint ajelek mutatjak. Megertettem tudniillik ekkor, hogy amennyiben kritikat trunk egy kortars koltorol vagy irorol, akkor ennek az a legitimacioja es motivacioja, hogy erdekel az irasmuveszete vagy az adott mu, es ha erdekel, akkor azert tud erdekelni, mert valamifele erteket eszreveszek benne. Es akkor mar lehet merlegelni a sikeriilt vagy kevesbe sikeriilt megoldasokat, de kiiktatasi kiserlet ilyen esetben nem tulsagosan szerencses. Ennek ellenere sikeriilt verig sertenem szamos alkotot a kesobbiek soran kritikaimmal, de ez egy masik tortenet, nem ide tartozik. Es ezt a merlegelest igyekeztem a kesobbiek folyaman ervenyre juttatni. Kerdes egyreszt az, hogy tenyleg sokat artott-e ez a kritika Juhasznak. Szerintem - igy utolag azt mondhatom -, hogy a recenzens szandekaitol fiiggetleniil: nem, mint ahogy az sem artott neki, hogy a ’90-es evekre marginalizalodott egzisztencialis szempontbol. Mert ugy latom, hogy ahhoz, hogy legyen a kolteszetenek egy kesei nagy felviragzasa, ahogy mar a ’90-es evekben meg az ezredfordulon publikalt koltoi alkotasait nezhetjiik, sziikseges volt ez a megrazkodtatas. El lehet es kell gondolkodni azon, hogy mi az, hogy zatonyra futas. Vagy hogy hogyan tudunk visszaintegralni valakit, aki eljutott kulonfele okokbol, politikai okokbol reszben, reszben pedig az Ujhold es a nyugatos hagyomanyok felertekelodese kovetkezteben a marginalizalodasig. Hogy lehet egy eletmiivet a kolteszeti kanonba visszaintegralni? Ez a kerdes is ide tartozik. Zarszokeppen pedig azt mondhatom, hogy lehet helyteleniteni dolgokat, adott esetben a tettes maga is helytelenitheti egykori cselekedetet, de semmi sem tortenik hiaba. 4 Vo. „Olyan betonburkot, mint Csernobil kore, ontottek korem hallgatassal, egeszen ezelott ot es fel evig, de egyet tudtam, ha semmi mas nem jut nekem, akkor is megmarad a csalad, a baratsag, a papiros, a ceruza es az iroasztal.” Juhasz Ferenc szobeli kozlese, Szabad az A, 2010.
