Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Horváth Márk és Lovász Ádám: Juhász Ferenc leendései (tanulmány) / JUHÁSZ FERENC
is mindig tobbek, mint a roluk szolo eszleletek. Valosagtartalmuk egyenesen aranyos a megismerhetetlensegukkel. Amennyiben a megismeres targyakent objektivalodik valami, ugy veszit a szabadsagabol, mozgasi kepessege csorbul. Mar Henri Bergson figyelmeztet arra, hogy az instrumentalis szemlelet, ami a termeszettudomanyi vilagkepben teljesedik ki, a valosagrol csupan pillanatfelvetel-szeru kivonatokat kepes kesziteni. Amennyiben ertelmi modon kozelitiink a vilaghoz, alakulasainak „hatartalan sokasagat” mestersegesen felbontjuk pillanatfelvetelekre. Ezzel a modszerrel az a problema, hogy - noha lehetove teszi a dolgok praktikus alkalmazhatosagat es megkonnyiti a kozvetlen kornyezetiinkhoz valo adaptalodast - megsem nyujt kielegito megismerest. Vagyis a valosag folyasanak rogzitett kepekke vagy absztrakt modellekke valo felbontasa sohasem fog eljuttatni benniinket a valosag bensdseges mozgasaiba: „veg nelkiil ujrakezdem, es veg nelkiil rakok felvetelt felvetel melle anelkiil, hogy valami egyebet kapnek.”1 A valosag sziintelen mozgekonysag volna, ami onmagaban abrazolhatatlan. 1 Bergson, Henri, Teremtd fejlodes, ford. Dienes Valeria, Magyar Tudomanyos Akademia, Budapest, 1930, 279. 2 Uo., 306. 3 Bergson, Henri, Bevezetes a metafizikaba = B., H., Metafizikai ertekezesek, ford. Dienes Valeria, Franklin Konyvtarsulat, Budapest, 1925, 26. 4 Bergson, Teremtd fejlodes, 307. Ez a reprezentacid problemaja: mikeppen tudunk szamot vetni a valosag dinamikus jellegevel, annak reprezentalhatatlansagaval egyiitt? Maskeppen szolva, mikeppen reprezentalhato a valosag reprezentalhatatlansaga? A modell, a szimulacio sohasem adja vissza az onmagaban letezo valosag aramat. Ha rajzolunk vagy elmenkben vonal-sokasagokat ideziink meg, „ezek az aramlason felvett pontok, de sohasem az aramlas maga” az, ami ily modon megjelenik szamunkra.1 2 Amikor abrazolunk, mondjuk egy vonallal, egy multbeli mozgast, vagy felbontjuk azt pontok vegtelen tomegere, sohasem kapjuk vissza a mozgast. „ A mozgo soha sines valosagosan egyik pontban sem”,3 figyelmeztet benniinket Bergson. Megvilagito erejii hasonlattal elve, a reprezentacid ugy viszonyul a valosaghoz, mint a hbmpblygd folyo foie epitett hid: ivei mindig mas iranyt vesznek a folyohoz kepest.4 Akkor is igy marad ez, ha eppenseggel folyomintazatokat rajzolunk a hid pillereire, vagy a szerkezetebol egy oriilt posztmo-
