Irodalmi Szemle, 2019

2019/7-8 - Mirkka Rekola: [Fülemben ropog a jég... ] ; [Ahogy a póling...] ; [Ahogy a barátok...] ; [Mikor elsétálok... ] ; [Hol vannak most...] ; [Mindenki az öregedésről beszél... ] (versek, Polgár Anikó fordításai)

[HOL VANNAK MOST...]

(MISSA HE NYT OVAT...J

Hol vannak most, szigeteket hordoznak-e a szemhejukon, ok, a tavollevok, hiszen mi mindig egyszerre voltunk itt es valamitol tavol, ha lehunyom a szemem ejszakara, a part voros granitjat latom a sugarzo nap elott.

[MINOENKI AZ OREGEDESROL BESZEL...J

IKAIKKI PUHUVAT VANHENEMISESTA. . . I

Mindenki az oregedesrol beszel, mondod, es en nevetek, itt iilnenk-e akkor folyton ezeken a parti koveken, mikor uj vendegek lepnek ki uj nyarak vizibuszaibol, te meg en itt, s neznenk, hogyhogy nem gordiilt meg bele a vizbe az a hatalmas kd arrol a sziklaszirtrol, s hogy moge bujik-e meg valaha az a fekete nyerc, amely olyan tapintatosan jon eld a mondatod kozvetlen kozelebdl.

Polgar Aniko forditasai

Mirkka Rekola (Tampere, 1931 -Helsinki, 2014): finn kdltdno, verseket, aforizmakat es esszeket irt. Verseinek gyujtemenyes kotete Virran molemmin puolin. Runot 1954-2004 (A folyam mindket oldalan. Versek 1954-2004) cirnmel 2009-ben jelent meg Helsinkiben.