Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Mirkka Rekola: [Fülemben ropog a jég... ] ; [Ahogy a póling...] ; [Ahogy a barátok...] ; [Mikor elsétálok... ] ; [Hol vannak most...] ; [Mindenki az öregedésről beszél... ] (versek, Polgár Anikó fordításai)
MIRKKA REKOLA [FULEMBEN ROPOG A JEG...] (J A A PAUKKUU KORVISSA. . . ] Fiilemben ropog a jeg, labamban morajlik, mikor lopozom, osi hiedelem, a mennydorges a viz barlangjaiba bujt, a jeg ala, jarkalok most az eletemen, az eletem folott, ez volt, ami nyomasztott. Most, mikor mar felemeltek, a foalkatreszedet, eldobtak, szemed tarka csillagkavalkadja, gyapjupuhasaggal sullyed el valami ebbol, a kandallo tiize sokfele nyelven beszel, a kutyad jobban erti, mint te. [AHOGY A POLING...] [NUN KUIN KUOVIN... ] Ahogy a poling vekony hivo hangja a tiikorben a szemek kozott az orrhat alatt ahogy a reggeli mosdaskor bugyborgo nyirfajd es a varju ahogy a varju elrikoltja a nevedet
/
