Irodalmi Szemle, 2019
2019/7-8 - Nagy Márta Júlia: Az omszki Tartarosz ; Beteljesületlen (versek)
NAGY MARTA JULIA AZ OMSZKI TARTAROSZ A budakalaszi to mogdtt felebredtek a zord hegyek olen feltve orzbtt szornyek; meg csak nyuszognek, mint a csecsemok. Irritalt, hogy zavartan kohintesz, majd tonust valt a hangod a hajnalihoz kepest, amikor azt mondtad, gyere felillre, de delben elkaptad rolam a szemed. Sosem tudtam ertelmezni a szemed szinet, miert olyan, a pupilia koriil barna sugarak - megdrdkitem, hogy maradjon belole valami - most, hogy naprol napra fakulsz es foszlasz, bar nem akartam, megis megtartanek ennyit magamnak, akar csak ezeket, a sotet cirmokat a vizzold iiressegben, a borod feherjebe veszo uregeket, alattuk a pofacsont dudorat, aztan egybol a hengeres torzsed, zsakallat a banyatoban, nem ertetted a puszta tenyt, hogy nem ez az elohelyem. Nem tagadom, volt valami erces szepseg abban a topartban, olomvarjak csapdostak kormozott uveg-egen, nem kaptam levegot a terrariumban, vadabb terekert konydrogtem, te pedig felvetted a szemuvegedet, es - megint kohintes, utalom - kioktattal, hogy minden jo, ami nekem nem az, es en neztem, ahogy ket targylemez koze szoritva ellipszisse torzul a verzo nap.
