Irodalmi Szemle, 2019
2019/6 - TÖRÖK - Géczi János: V, mint végezetül (próza)
szamara, hogy ugyanazt a tarhonyas hust vagy spendtot eszi mindenki. Olykor teljes honapra raveszi magat, befizeti az etkeztetes arat, ra ne mondjak, kiilonc, s hogy nem jo az neki, ami megfelel a tobbieknek. Pedig nem jo. Ki nem allhatja a sovany es sotlan es az ellenorzott eteleket, marpedig itt igy foznek, ilyesmiket talalnak fel. S nem eszi a krumplit, pedig abbol ritkan van. A koz-tesztakat sem. Ebedre otthon csomagol maganak, kenyeret, melle valamit, ha almahoz jut, hoz abbol is, azt negyfele szeli mindig es elosztja. Izgatottsaga okat azonban fel nem tarja. Hev az, lelkesedes es zaklatottsag ugy bennem, mint Maraban es Belia Panniban, de formahoz senkiben sem jut, nem valik kerek es piros almava a negybe vagott gyiimolcs. Egyikiink se tudja, mikent kell szova tenni a pisiles utan rosszul visszahuzott szaru, a terdhajlatban eltekeredett harisnyat (Eta: A flamingok laban igy kotott gorcsot az isten, hogy a madarnak is legyen terde, csak egy kicsit nagyra sikeriilt a gores.), pedig Belia Panniban a laba az egyetlen, ami szep, nem veletlen, hogy azt oltozteti legvalasztekosabban, a mellevel, amelyre hiaba tesz fodrokat, nem dicsekedhet, semmi az (Mara: Hazasember ilyenhez sose nyulna.), pedig Mara az erett harmincasokhoz vonzodik (Mara: Azokon nem erezni a spermaszagot.), akiknak epp oly fontos, ami latszik, s ami a latvany alatt marokba is foghato. (Mara: Harmincasok labfetisisztak es pedofilok, s ezt azzal titkoljak, hogy az anyanyi esdesoket stiroljak). Nem tudnak mit kezdeni a szavakkal, nem talalnak alkalmasat arra, hogy elmondjak, ami keplekeny s ugyis jelen van. A bluza alol Klara hoi eldhuzza a vekony nyaklancot s a fuggojet a nyelve hegyere teszi, szopogatja, hoi nyalasan visszaesusztatja a gelebebe, eldontetlen marad a helyzet, nem jut vegkifejlethez. Mara, koziilunk az egyetlen, akinek videken elnek a rokonai, visszaesuszik a tajszolasba, minden mondata egyszer csak tele van ukkal es ikkel, szajszogeben fenylenek a hangok, a felig nyilt ajkai kozott nyalfonalat kepeznek, majd meg mind szetfroccsen, amikor izgatottan zihal az elrontott, rosszul kepzett okkal es az ekkel. (Klara: Frdcskol, mint a tallerokkal aldozati allatta emelt, leszurt diszno, holott csak malac, aminek a fejen csillog a rakenodott nedves korpas moslek.) Mara nehanapjan politikai viccet mesel, ezen a napon nines veliik sikere, szemfenyvesztesnek talaljuk mindegyiket, amelyek ragyogast adnak, csoppet sem fenyessegeset, pedig maskor drulnek az ilyesmi szomutatvanynak. Jobb, ha nem kell eldonteni, ki megy a tuloldalra, ki lesz athajitva a palankon vagy felkenve a falra. Mara sosem beszel a hazassagrol (Belia Panni: Nem basztak meg sosem, de azt se tudja, milyen, ha tanc
