Irodalmi Szemle, 2019
2019/5 - LENGYEL - Olga Tokarczuk: Az utas (próza, Petneki Noémi fordítása) / LENGYEL
erett, es egyre inkabb meggydzoddtt arrol, hogy a gyermeki dolgok nem erdemesek kiilonosebb figyelemre. Az emlekezetebol a reggelek es a delek egyebkent is kitoroltek a sziirkiiletet es az ejeket. Csak nemreg - meselte miutan eszrevetleniil elmult hatvan, es egy este faradtan hazaerkezett, akkor jott ra a teljes igazsagra. Lefekves elott meg ra akart gyujtani, es az ablakhoz lepett, amelyet a kinti sotetseg rovidlato tukorre valtoztatott. A gyufalang egy pillanatra lyukat furt a sotetsegben, majd a cigaretta izzasa egy percre megvilagitott egy arcot. Ugyanaz az alak villant eld a homalybol magas, sapadt homlokaval, sotet foltszemevel, vonalszeru szajaval es oszes szakallaval. Azonnal megismerte, mert semmit sem valtozott. A szokas rabja lett megint: mar vette a levegot, hogy felsikoltson, de nem volt kit hivnia. A sziilei reg meghaltak; egyediil volt, es a gyerekritusok is erejuket vesztettek, regota nem hitt mar az orangyalaban. De amikor ennek az egyetlen pillanatnak a leforgasa alatt megertette, ki az, akitol regen annyira felt, nagy-nagy megkdnnyebbiilest erzett. A sziileinek tulajdonkeppen igazuk volt - a kiilvilag biztonsagos.- Az ember, akit latsz, nem azert letezik, mert latod, hanem azert, mert 6 nez teged - zarta le furcsa tortenetet, azutan mindkettonket alomba ringatott a motorok basszusdorombolasa. Petneki Noemi forditasa
