Irodalmi Szemle, 2019
2019/4 - Lénárt Tamás: Énvesztés, szótapadás, saját ritmus. Az autizmus emlékezéspoétikája a Világló részletekben (tanulmány)
got” (1/182.; vd. kesobb: „[...] a sajat autista, azaz kepi gondolkodasom [...]”, 1/445.). Az eddigiek tiikreben vilagos, hogy - barmennyire kinalkozik is a kesobbi fotografus Nadas felol ez a magyarazat - ez a kep nem kifejezetten vizualis impulzust takar, meg kevesbe valamilyen pictura ertelemben vett kepet, mint inkabb egy szenzorikus, pillanatnyi szenzacidt, elmenyt, amely a fogalmisaggal, a vilaghoz vald fogalmi hozzaferessel all es allithato szembe.9 Ez a szenzacio azonban, mikent az elobbi pelda is mutatta, nem valik el a nyelvtol, inkabb megalapozza vagy integralja azt, mintegy feltarja a nyelv „nem-fogalmi”, „nem-ertelmi” szenzorikus dimenziojat - a jelensegek „mellett olykor csak evtizedek alatt ertelmezheto, vagy teljesseggel ertelmezhetetlen szavak allnak, amelyeket masok ertenek” (1/182.). 9 Amikent, tehetnenk hozza egy gyors kitekintessel a mu egeszere, az apa termeszettudomanyos magyarazatai szemben allnak az anya szinte megzabolazhatatlannak tuno emocionalis, nyelveben gyakorta kepszeru es tulzo megnyilvanulasaival, amely kifordulva, modosulva, de valamikeppen megis tovabb visszhangzik mindket nagysziiloi paros beszed- es viselkedesmodjainak mintazataiban is, ugymint Nussbaum Cecilia szoaradata es Tauber nagypapa szofukarsaga, a „rabiatus” Nadas Arnold orjongese es Mezei Klara hallgatasa, ill. gyermekeivel folytatott, sajatosan bobeszedu es egyoldalu levelezese. A szovegnek ezen a pontjan Nadas feltehetoen elso valddi szexualis elmenyet meseli el; az elbeszelest a tenger fogalma (!) inditja, amely hamar emlekkeppe alakul, a tengerrol felszallo kodrdl asszocialodik a noi test, egesz pontosan Danutae, es az ifjukori kaland. Az emlek nemcsak „kepszeru”, vagyis szenzorikus benyomasok menten halad, de sajatosan perspektivikus, az emlekezes szemelyesseget mintegy kifordito, kiilso latdszoget vesz fel (mintha nezo lett volna egy szinhazban, szogezi le Nadas) es nema, pontosabban erthetetlen, „elhadart nemet es francia szavak” kiserik csupan. Ezekbol all oszsze a „huvos es vidam operacio’-nak titulalt aktus, amely ezaltal voltakeppen a szoveg metareflexiv, az emlekezes folyamatara vonatkozo onanalizisekent is olvashato, es amely szemelytelensege osszefonddik a bemutatas kiilsodlegessegevel es objektivitasaval (a szinhazhasonlat utan meg kiilon nyomatekot kap ez a kiilonos „megeldlegezett”, a kiviilre helyezessel jaro voyeurizmus, egy jellegzetesnek nevezhetd nadasi formulaban: „ [1]egfeljebb a Teremto lathatott be az ablakon”); es persze mindez nem von le semmit az esemeny jelentosegebol, horribile dictu szepsegebol. Erzelmi hatasa (negativ) utolagossag-
