Irodalmi Szemle, 2019
2019/4 - Nagy Hajnal Csilla: Íróalakok a modernitás prózanarratíváiban II. J. D. Salinger és Sylvia Plath műveiről (tanulmány)
Azt is elmondja viszont Camus, miert kell megis elhinniink, hogy Sziszuphosz reszesiilhet drdmben is. Ha elkepzeljuk azokat a perceket, amig a legordiilt kd utan indul, lefele a hegyrol, emberinek kell latnunk ot. Es mint olyan, az abszurd ember sorsat ravetitve, az altala erzett szomorusagot a kd gydzelmekent kell felfognunk. Az elettel szembeni tudatossagnak azonban figyelembe kell venniink azt a jarulekat, hogy magunkra, mint sorsunk tulajdonosara tekintiink. Es ebben rejlik Sziszuphosz „minden csondes drome”: szembenez eletevel, amelynek immar o az ura, es mint folyamatot latja maga elott, utat, amelynek vegen a halal van. A magaslatok fele toro kiizdelem dromet megerto Sziszuphosz az, akit Camus szerint vegso soron boldognak kell latnunk. Sziszuphosz gyozelme a tisztanlatas, es a pillanatban, mikor sziklaja fele haladva visszanez az eletere, latja, hogy osszefiiggestelen cselekedetek sorabol all ossze a sorsa, „melyet maga teremtett, melyet az emlekezet fog egysegbe”.9 Vegso soron tehat az alkotas az, ami ennek a latszolag celtalan es veg nelkiili kiizdelemnek valamifele ertelmet, keretet, utolagos magyarazatot kepes adni. 9 Camus, i. m., 343-346. 1 0 Camus, i. m„ 204-206. 1 1 Camus, i. m., 285-288. A nagy gondolatok es nagy tettek Camus szerint mind szanalmasan kezdodnek, a taposomalomra vald csiiggedt racsodalkozassal, amelynek reven ontudatra ebrediink - ennek az ontudatnak pedig, mint azt korabban emlitettuk, vagy ongyilkossag, vagy talpra alias a kovetkezmenye. Itt kezdodik az idegenseg, a vilag surusege, amikor kicsuszik alolunk az addigi ertelmezes, a vilag visszavaltozik onmagava, es minden ujra azza valik, ami. Ez az ujkeletu ralatas, „a vilag surusege, idegensege, ez az abszurd.”10 * Ekkor kezdodik a megismeres, persze sosem valodi megismeres, mert a dolgok arcait Camus szerint ugyan lerajzolhatjuk, de osszeadni nem tudjuk oket. Camus olvasataban az abszurd valamifele boldogsaggal ruhazza fel az egyent, akinek egyiitt kell lelegeznie, elnie az abszurddal, ezzel osszefiiggesben pedig az alkotast mint par excellence abszurd drdmot nevezi meg. Az abszurd ember, akit lazba hoz az allando fesziiltseg, a mualkotassal rogziti kalandjait: „a fegyelmezett oriilet, mellyel mindent be akar fogadni”. A mualkotas is abszurd jelenseg, a szellem betegsegenek tiinete, ahol a szellem kilep onmagabdl es masok ele jarul. A filozofia es mualkotas kapcsolatat pedig abban hatarozza meg, hogy mfg a filozofus a sajat rendszerebe van zarva, a muvesz ugymond a muve elott all.11
