Irodalmi Szemle, 2019
2019/4 - Nagy Márta Júlia: Gaia ; A hegesedés természete ; Aljas kis esti mese (versek)
Gondor ligetekbe bujt a homokasszony es a homokember. Pavakek hajuk, meregzold szemeremszdrzetuk meg-megrezzen a majusi szelben; elkepzelni se tudna ennel szebbet. Homokhas. Benne a kis goddrrel. Koldoke magvaba vezeto kiirto, falat a beleszurt kardvirag csiklandozza. Homokvall. Csontszin, okker es alabastrom arnyalataiban jatszik. Neha lila, es akkor azt hazudja, hogy az csak egy sebteben felkapott kendo, vagy ha azt mondja, o most eppen fold, akkor a szel odafujta a szemetet. Mert o a fold, ami neha felkel, bsszegongydli vegtelenseget, a gombot, lerazza magarol a lakoit, es az egyetlen meghagyott sziklaszirtnek dol, ami a homloka. Zokog es zihal az egbolt veres verejteke alatt, pedig o tartja. Az csak nez, nez, vagyis mintha nezne, nem kek, semmilyen, csak hozza kepest eg, homokasszony, mi lenne, ha tobbet te mar nem kelnel fel, lehetsz jo vagy lehetsz rossz, o ugyis elver, tartsd a hatad, hogy maradhasson feletted, szaz es ezer homokszemedben fenylik az a csaldka harmat, de nines tiikrod, csak te vagy, te vagy sajat magad.
