Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Gergely Edit: 69. zsoltár (vers)
Fodrosan bugyog bennem, soha nem hallott szavakkal. Vasarnap este van, minden uzlet zarva. De nem is kell semmi. Sokaig nem. Ha nem is adsz, ellattal rendesen. Bajom egy szal se. Liikteto terek idebe. Suru idegpalyakon pezsegsz. Nem is kell emlek ehhez - meg nines is. Erintetlen vagyok. Es gyonyoru eletben. Nines kerdes. A valasz vagyunk. Esetleg ez: hova? Hova illantak el a fajdalmak, a sulyok hova, a ferges szakadekok negy evtizedbul, hova? Nem ismerem ezt a magamat. Mindig csak kesziiltem ide. Ha nem is ersz vissza, en itt otthon leszek. Fenycsova szalad az illatos bozotba. Nedves parat erzek. Szenaillat. Olelkezett az eg a folddel. Meg egy utolsot ma. (Oszt meghalunk.) Tudod mit, ne adjunk ennek nevet. Incselkedjiink vele. En majd csiklandozlak, hogy te is engedj ki egeszen. Te meg leguritod a volgybe az olelkezo szamokat, melyeket minekiink ma foltalaltal.
