Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Nagy Hajnal Csilla: Íróalakok a modernitás prózanarratíváiban I. (Rubin Szilárd: Csirkejáték, Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából) (tanulmány)
szum fblyamatos elodazasaval hoz parhuzamba.20 Izgalmasan illusztralja a jatek a fohos onpusztito, de vegervenyesen megis valamely egzisztenciat fontosnak tarto magatartasat, es e tekintetben szamottevo az elso es az utana kovetkezo kiadasok kdzti valtozasra gondolnunk: az elso kiadas Tilljenek nem sikeriil a csirkejatek lenyeget teljesitenie, igy viszont halalaval mutat ra egzisztenciajara. A tovabbi kiadasok Tillje az utolso fejezetben husz ev tavlatabol tekint vissza Orsolyara a repteren, a valamikor oly kozel jutott vonatra, amely elol viszont ezuttal sikerult iddben elugrania: tekinthetjuk ezt nyeresegnek, vagy ez volna ugymond az egzisztencia valasztdsa, amely igy a jatekbol vald kilepessel jar? A regenyben kesobb ujra elokeriil a csirkejatek motivuma, mutat ra Keresztesi, ekkor azonban az Orsolyahoz fuzodo onpusztito szerelemmel kapcsolatban.21 Mindket esetben az identitas, az egzisztencia felszamolasardl van szo, am mig az elsoben az egyen es a tarsadalom (es a boldogulas) viszonya jelenik meg, a masodikban egy fuggoseg relaciojaban vetiti elenk a vegsokig kitarto harcost - mi az viszont, amiert latba veti, kockara teszi sajat egzisztenciajat a hos? Az elso esetben az integritasa, az individuuma az, amelyet a kikeriilhetetlenul kozeledd vonat, a kozdsseg, a tarsadalomban vald felszamolddas veszelye fenyeget, a masodikban viszont egy ezzel szoges ellentetben allo veszelyrol van szo, itt a vagyott, kitartani vagyott allapotban mar szo sines autentikus integritasrol, az egyen sajat egzisztenciajat kockaztatja egy relacidjert, amelyben o mar valdjaban regen felszamolta individuumat. Azert jatszhatja a fohos masodik csirkejatekat, mert az elsot mar elveszitette. „Megfordulhat a kocka...”, biztatja ot baratja cinikusan, Orsolya masodik volegenyere, emellett pedig nemikepp Till szakmai karrierere utalva, amire Till ennyit valaszol: „Rajtam mar az nem segit.”22 Ezt a momentumot pedig azert tartom fontosnak, mert a teljes deluzioban bolyongo fohos ezzel meglepo tisztanlatasrol tesz tanubizonysagot: az, amit hajszol, mar nem letezik, nincsen osszekottetes a sinparok kozott, felszamolodott mindaz, amivel egyaltalan konkret, elheto fuggeset ujra letre tudna hozni. Az elso csirkejatek tehat szoros osszefiiggesben all a fohos iroi egzisztencia)aval. Miutan baratja, aki egyben palyatarsa is, az ominozus szilveszteri mulatsagon Till sikeres maganeletenek (ti. az Orsolyaval vald szerelmenek) irigylesevel dobja le magat a fohos melle a fotelba, elkomorulva nevezi Till utolso verseit szepnek, de kiadhatatlannak. Ezt az allapotot pedig, amellyel Till az utolso pillanatig orzi integritasat, baratja idohuzasnak titulalja. Amellyel pedig Till a rovid eszmecseret zarja, az szoros parhuzamba hozhato 2 0 Rubin, i. m., 83. 2 1 Keresztesi, i. m., 116. 2 2 Rubin, i. m„ 182.
