Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Szászi Zoltán: Lásd, mire változik hősök fegyverének fémje… Az én kórtársaim (próza)
nulnak beloliik. Ok! Akik a belelt fekete lakktaskakba mentik a maradekot, s mig telik a taska, a hamisak mind tolakodnak, toroznak, sandan, vigyorogva dicserik a talmit, a rosszat, s jatsszak a szegeny rokont. Magukat ajanljak a gyozoknek - ezek az alantasok elloptak a koszorut kezeben mutato szarnyas Niket, akit romaiak Victoria istenndnek hivtak! Ezek a hamisak az istennok ellopott kegyet orvul birtoklo, barbar kiskiralyoknak leha udvartartasahoz csapodnak, ott elni, lenni probalnak, mert ott dolguk nem mas, mint tanyert nyalni, gazsulalni lovagi cimert, kis apanazsert, urambatyam cimeket sorolgatva beallni talpat nyalni, a koncert megalazkodni, de nem dolgozni, vagy alkotni tisztesseggel. Azt nem am! Egye penesz, legyen a kedviik szerint, ha ugy akarjak, maradjanak szolgak! De az azert megse turheto, hogy dalnoki posztot ily hamisak bitoroljanak, csak mert a kiskiralynak az o hamis csacsogasuk tetszik! Nem lehet tiirannosszoke, zsarnokok, alnok csaszarok birtoka a szep fuvel boritott part a muzsak haza elott! Nem az ovek Akhilleusz maglyajanak helye! Tolakodnak a szent porhoz! Nem lehet az ovek az a part! Mert ott, azon a fovenyen esett a hare! Az akhajok gyozni ugraltak le a karcsu hajokrol, megcsillant vertjukon a nap, mikor a falanx negyszoge lassu menetben Troja fala fele dubordgve megindult. Mentek meghalni, mentek hosnek! Nem gyalazhatjak meg ezt a helyet! Jaj, szomoru az a nap, mikor mindent feled a kesei kor. Mikor korjat nem tudva pusztftja magat, lehuzva a mely mocsarakba a szepet! Tivornyak helyszine, fura vilag lett ez a mostani let. Gaz rablok s riherongyok iizekedesenek diszlete. Ez a helyszin az, ahol penzt cserregtet a szarka, igy zavar meg az elmelyiilesben bolcset, tanitot, irnokot.
