Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Szászi Zoltán: Lásd, mire változik hősök fegyverének fémje… Az én kórtársaim (próza)
gyei, ugy lepnek ra ok a koncra. A hamisak. Ok a sirrablok, az arut felvasarlo orgazdak, ok azok, akik a trojai harcban elhullt akhajok es murmidonok fegyverzetebol kilopjak a nemesfemet. Barbar mod a regi gbrog, a romai es a bizanci fibulakat kalapaccsal zuzva be, eladjak a tort aranyat, s falnak, fetrengenek, vedelnek, tobzodnak. A kulturak temetesen habzsolva lopjak a toros asztalrol a mely gyaszban az evesrol megfeledkezo heroszi arvak elol az etket, tarolnak es bofognek, hiznak es lihegnek s biiszkek torz mivoltukra. Ok azok, akik ha meglatnak, kedellyel vallon veregetnek, hivalkodnak a forumon veled, ha az nekik jo. Dicsekszenek a kivalo s jeles ismerdsokkel, s ok azok, akik ugy mutatkoznak masok eredmenyevel, mintha ovek lenne, bar semmi kdziik hozza. Ok azok, akik kuszva s maszva tolakodtak egy eleten at a valyukhoz, s most se kulonbiil! Ok azok, akik ugy jarnak jeles helyszinekre, hogy parjuk szutyojet s maguk zakojanak zsebet kibelelik. Lattam olyat, hogy a fekete lakktaskaba - melynek belso boritasat egy nehai herosz fegyverebol leheletfinom lemezze vasalt folia vedte - bamulatos gyorsasaggal termelodtek be rantott husok, felvagottak, uram bocsass meg, szemem lattara egyszer marharagu is meg vaddisznopdrkdlt, s a taska masik rekeszebe pogacsak, edes es sos aprdsiitemenyek vegyesen. Lattam, nem egyszer, s nem is oly reg ily esetet. Nem nevettem. Nem sajnalkoztam. Csak alltam megszegyeniilten, s a halott heroszokra gondoltam. Lattam a harcot, mibe belebuktak, mert belebuktunk veliik egyiitt. Lattam a halalt, mi eltiporta eros testiiket. Ereztem a femek atvaltozasat, szinte egetett az olvaszto tuz, a tegely, melyben az arany, az elektrum, s az ezust mives formakbol tombbe valt, nekem olyan volt az, mint a pokol
