Irodalmi Szemle, 2019
2019/2 - Tóth Lilith Viktória: Találkozások (próza)
TOTH LILITH VIKTORIA TALALKOZASOK Tortent egykor, hogy Lilith talalkozott egy kentaurral. A kozertben voltak eppen. Megkerdezte a Kentaur: Te, Lilith, igaz, hogy a maszkok moge latsz? Lilith valaszul csak elmosolyodott, majd sarkon fordult, es elment a henteshez is. A nd szep. Nem kozhelyes modon, nem is azert, mert az impresszionistak ugy festettek meg. Mesterkeltseg nelkiilien, fajoan, csufondarosan, mint Jozsef Attila kezeben egy szal virag. Mindig szep marad. A MEGHARAPHATOSAG TORVENYEI Na, marmost, kedves hallgatosag, a megharaphatosag egy nagyon osszetett jelenseg. Eleve nem egy, hanem legalabb ketto szereplot igenyel. Az egyik konstans szereplo a Megharaphato, az o lenye elengedhetetlen a folyamatban. A masik szereplo pedig a Megharapo, harapo szemely, belole lehet akar tobb is, de errol urilany nem beszel. Ha kivalasztottuk a megfelelo szemelyt, aki a harapas muveletet el fogja vegezni, akkor ki kell valasztanunk a helyet, marmint, hogy hoi lesziink megharapva. A testiink melyik resze esik aldozataul a folyamatnak, tehat a bor melyik reszen maradnak kis, teglalapszeru nyomok, amelyeknek szele kisse voroses, eppugy, mintha csak arnyekolni szeretnenk, nehogy az alabastromfeher bor ijesztonek hasson. Mar a hely megtalalasa sem a megharaphato egyenen mulik, sem az erosseg, sem a harapas idejenek hossza.
